A titok nyitja

Azt gondolom, hogy bizonyos szavak, megfogalmazások és leírások olyan hatással (nevezhetnénk már-már erőnek) bírnak, mely, eltérve a tudományos fogalmak használatától, felizzít az elménkben egy adott pontot. Szeretek saját magamból kiindulni, az emberi mivoltomat és gyengeségeimet alapul venni az ilyen megközelítések terén, hiszen ha felröppeni hallom a mágikus szót, legyen az bármilyen kontextusban, játékba kezd az elmém: titok! Tudni szeretném, ismerni és megérteni…nem, nem… nem is muszáj értenem, a legerősebb hang: TUDNI AKAROM. Minden helyzetben, körülménytől függetlenül azt hiszem bátran állíthatom: egy titkot mindenki tudni és ismerni szeretne nem gondolván a következményekre melyeket magával von. Hiszen…„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

Ezek a gondolatok nem cikáznak át rajtunk abban a pillanatban, akkor csak egy valami dominál: a mohó kíváncsiság és tudásvàgy. “Ennek így is kell lennie! Az ember magasan fejlett, tudatos lény. Természetes reakció és helyes.” – gondoljuk és mondjuk is. Valóban így kell történnie? Valóban azonnali hatállyal ismerni kell minden titkot? Abban a minutunban, ahogy belépsz egy ajtón ismerned kell a szoba minden titkát vagy érdemes hagyni, hogy átjárjon a szobába beszűrődő fény, esetleg hasznos figyelni a hangokra. Fokozatosan feltérképezni a szobát és így apránként megismerni a titkot és annak jelentését. Ezt a gondolatmenetet átültetvén szabadkőműves környezetbe bőven adott elmélkedni valót.

A szabadkőműves inasra az előtte álló ösvény legelején árnyként vetül rá az eddigi legnagyobb titok. Legalábbis ő-mi-én titoknak gondoljuk, helyes megfogalmazás? Titok? Mi tesz titokká egy titkot? Tilos említeni, tilos megosztani mással, csak néhány kiválasztott személy nyerhet betekintést mögé. Ez lenne a titok helyes körülírása? Nem így gondolom, sokkal inkább tekintek misztériumként az e falak közt történő dolgokra. Számomra egy titok körülírásának szerves része a tény, hogy nem értjük a mögöttes tartalmat. Ez ugyanakkor egy tanulási és megismerési folyamatot is jelent és esetünkben ez fejlődéssel és jobbá válással jár. A szabadkőműves társaságokat a világ minden pontján titokzatosság és sejtelmesség övezi, ránk került a billog: titkos társaság. Megkérdőjelezhető állítás, hiszen közel sincs így.

Bizonyos szempontból nyitott könyvként állunk az érdeklődők rendelkezésére. BIZONYOS SZEMPONTBÓL, ezt szeretném nyomatékosítani, hiszen az a misztérium és titok ami valóban jelen van a szabadkőművességben korántsem egy titkos társaság nyers jellemzőire korlátozódik. Ennek a mozgalomnak a részét képezni számomra felelősség és itt nem világot megrengető cseledetekre gondolok. Mindenek előtt lépcsőzetesen kell az oly sokat emlegetett titkról lefejteni azt a réteget amibe a profán szemek elől van burkolózva. Számunkra ez a megismerés és a titok nyitja, ha nevezhetem így, Salamon királlyal kezdődik és azzal a templommal ami a leggrandiózusabb, legtöbb munkát igénylő építményként van számon tartva. A szabadkőművesség számára úgy a templom építésének folyamata, mint a benne fellelhető elemek szimbolikus jelentéssel bírnak, én mégis szeretném most inkább az építkezést és annak velünk való kapcsolatát kiemelni. A szabadkőművesség évszázadokon keresztül sok lenyűgöző legendát, számtalan szimbólumot, rítust és szertartást tartott életben a templom építésének történetéből.

Ha figyelembe vesszük és mérlegeljük a templom elképesztő költségeit, az építkezéshez felhasznált anyagok mennyiségét, az alkalmazott munkások számát és az elkészítéséhez szükséges időt, teljesen nyilvánvaló, hogy a legtöbb erőfeszítést a templom megépítésére fordították. Ilyen módon magától értetődő, hogy egy gondosan kiépített hierarchián alapuló rendszerre volt szükség az építkezés során, ugyanis 30.000 ember dolgozott éveken keresztül megfelelően, az elvárásokat teljesítve. Ez a rendszer azt jelentette, hogy a végső titok nem volt mindenki számára ismert. Egy szabadkőműves páholy belső felépítése indigó szerűen illeszkedik rá a Salamon templomán munkálkodó csoportokra: Salamon felosztotta a munkásokat „páholyokra”, mindegyikben egy mester és egy őr; hogy a parancsokat rendszeresen ők kapják és tovább adhassák munkásaiknak, vigyázzanak szerszámaikra, hetente fizetést kapjanak.

A szabadkőműves inasok jelenítik meg a legkeményebben dolgozó csoportot, felettük irányító és oktató szándékkal állnak mestereik. Véleményem szerint tökéletes megközelítése egy fiatal inas fokon levő szabadkőműves feladatainak: csendben figyelni, a munkát tisztességgel és kitartóan elvégezni és ezáltal fejlődni és tanulni. Átlátni azt a tényt miszerint fokozatosan, türelemmel és alázattal kell ezt a fajta tudást magunka inni, hiszen nem szaladhatunk amíg nem tanulunk meg járni. Nehezebb feladat mint azt elsőre gondolnánk…titkokkal és misztériummal körülölelt helyen vagyunk, mindent tudni szeretnénk, könnyen elcsábulunk és a nem megfelelő kérdéseket tesszük fel magunknak és mestereinknek.

Magam is többet szerettem volna tudni a templomot megtervező egyénről vagy éppen a legenda szerinti három nagy mesterről, mint magáról a munkafolyamatról, hiszen ki ne lenne kiváncsi a kiteljesedést megtestesítő személyekre? Figyelmen kívül hagyván, hogy eme legenda, történet és maga a templom soha nem létezhetett volna fokozatosság, lépcsőzetesség, türelem és szorgalom nélkül. A titok feltárásáig vezető út hosszú és kihívásokkal teli. A szabadkőművesség a mai napig sajátos, allegóriába és szimbolizmusba burkolt erkölcsi rendszert tanít. Ennek érdekében a titoktartást, a hűséget, az erkölcsösséget, a jellemet, a körültekintést, a mértékletességet hangsúlyozza. Salamon király módszerességéhez, a legenda szerint, az is hozzátartozott, hogy az építőmesterek tudását titokként őrizték és csak az arra érdemesek előtt fedték fel, ez a módszer minden tekintetben gyümölcsözőnek bizonyult.

Egy titok azért létezik, mert feltárásra vár. Ami sokkal több körültekintést igényel, úgy a profán világban mint eme falak között, az a feltárás módja és annak a személynek a szellemi állapota, felkészültsége aki ezt véghez viszi. Megismerni, tanulni és épülni a végtelenségig vagyunk képesek. Soha nem érhet véget a tudásvágy és a szomj, a mi esetükben ez méginkább igaz…ígyhát, zárás képpen, feltevődik a kérdés: leleplezhető a nagybetűs titok egy emberöltő alatt? Elmondhatjuk valaha, foglalkozástól, beosztástól és titulustól függetlenül, mindenki a saját maga módján, hogy: ismerem a titkot, birtokában vagyok mindennek, amit tudni szeretnék! Természetesen nem. Egy újabb és újabb titok fog várni bennünket a horizoton túl és egy igen elvont értelemben ez ad értelmet az ember létezésének.

6024.04.29.

Marosvásárhely

T.A.