A jó ember - Magyarországi Nagyoriens

Mi szabadkőművesek szeretnénk jó emberek lenni, törekszünk erre, mint a többi tisztességes ember. To make good men better. Végtelenül egyszerűnek tűnik. Törekszünk a szellemi, lelki tökéletesedésre, bár tudjuk, soha el nem érjük, de ez az önművelés folyamatának nem gátja. Hogyan lehet ezt a fogalmat körülírni?

Tudjuk, milyenek nem akarunk lenni: gátlástalan szerető, mértéktelen fogyasztó, pénzimádó, gyilkos, rabló, önpusztító, csábító, hízelgő, korrupt tisztviselő, közpénzek sikkasztója, képmutató, tolvaj, álnok tervek kiagyalója, csalást tanácsoló, hamisító, rokonainak és szövetségeseinek elárulója, jótevőjének elárulója.

Feltűnő, hogy 700 év alatt (vagy 7000 év alatt?) mennyire nem változott a Homo sapiens személyisége (intelligencia, jellem, temperamentum).

Azon azért elgondolkodtam, hogy miért csak férfiak vannak a pokolban?

Egyik szeretve tisztelt, bölcs, mesterünk gyakran hangoztatja az arányok fontosságát. Hogyan illeszthető be ez ebbe a gondolatmenetbe? Számomra ez a technika itt kudarcot vall:
– egy jótól már nem lesz rossz valaki?

– egy rossztól már nem jó?
– egyik vagy másik felülmúlja, kiegyenlíti egymást?

Egyáltalán, miért fontos?
Rossz embernek lenni könnyebb, élvezetesebb?
Így lettünk teremtve?
Ha igen, nem a mi hibánk, a felelősséget áthárítottuk a jó?istenre

Nagyszerű ember, csak egész kicsit gyilkos.
Példamutató atya, istenfélő, jó barát, sajnos egy kicsit kapzsi, viszont nagyon hiú.
Jótékony ember, aki sikkasztással keresett pénzét szegényeknek adományozza. Vajon nem zár-e ki néhány rossz jellemvonás valakit, a jó emberek köréből
El lehet képzelni abszolút rossz tulajdonság nélküli embert?
Meg lehet határozni ezek minőségét és mennyiségét, lehet egy cezúrát húzni, onnantól kezdve kizáró ok a sikkasztott pénz mennyisége? Az elárult barátok száma? A képmutatás mértéke?

Talán ezt sem lehet egzakt módon megállapítani, mégis mindenkinek van egy belső iránytűje, ami tévedhetetlenül megmondja egy cselekedetről, gondolatról, hogy helyes vagy helytelen.

Van?

Tévedhetetlenül?

Forduljunk két ókori bölcshöz, mit mondanak az önművelésről, a jóra való törekvésről.

Konfuciusz I.e. 551-479
Központi fogalom a jen: altruizmus (mások önzetlen szeretete, jótékony adakozás), emberség, erény – átfogó értelemben erkölcsi tökéletesség.

Alapelvek:

– rituális kötelmek, li, magatartási szabályok
– hűség az ember saját, igazi természetéhez, csung
– viszonosság, su
– igazságosság, ji
– gyermeki szeretet, hsziao

„Is there any one word that could guide a person throughout life?” The Master replied: „How about ‘shu’: never impose on others what you would not choose for yourself?” (Analects XV.24, tr. David Hinton)

Konfucius szerinte szükség van az önművelésre, a jellem építésére. Úgy vélte, a tanult emberekből lesznek azok is, akik majd egy olyan új államot vezetni tudnak, ami hasonlatos az régiekéhez. Régieknek azokat a tekintette, akik az ő korát megelőzően több száz évvel uralkodtak, de akik jelentős mértékben meghatározták az ország későbbi arculatát és fejlődését. Ezeket az igazságosság vezérelte embereket nevezte ő Csün-céknek, avagy „nemes emberek”-nek, és elkülönítette őket az alantas vagy közönséges emberektől, akiket a vágyaik irányítanak. Konfucius olyan követelményeket támasztott a nemes emberek előtt, mint a figyelmesség és szavahihetőség, a tanulás, az emberek szeretete, továbbá a régi hagyományok és az idősek tiszteletben tartása. Sokan rokonszenveztek azon gondolatával, hogy a szilárd erkölcs alapja a józan belátás lehet, ami senkinek sem elérhetetlen. A nemesség nem öröklődésen múlik eszerint, hanem a jellem változásán, tökéletesedésén. Ahogy ő maga megfogalmazta: „Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.”

• The ethic of reciprocity or „The Golden Rule” is a fundamental moral principle which simply means „treat others as you would like to be treated.” It is arguably the most essential basis for the modern concept of human rights. Principal philosophers and religious figures have stated it in different ways.

Viszonosság – reciprocitás – elve, az aranyszabály: alapvető erkölcsi elv – Úgy bánj másokkal, ahogyan veled szeretnéd, hogy bánjanak. (Lukács – 6:31.) Vitathatatlanul az emberi jogok modern koncepciójának legalapvetőbb tétele.

Kérdés: Van egyetlen olyan szó, amely az embernek egy életen keresztül vezérelvet jelenthet?

A Mester válasza: Mit szólnál a „su”-hoz? Ne rójál olyat másokra, amit magad nem választanál!
Konfucius: Szerkesztett beszélgetések

Hillel (110( )הלל BCE – 10 CE) was a famous Jewish religious leader who lived in Jerusalem during the time of King Herod and Augustus; he is one of the most important figures in Jewish history, associated with the Mishnah and the Talmud. He was the founder of the Beit Hillel („House of Hillel”) school, a school for Tannaïm (Sages of the Mishnah); and the founder of a dynasty of Sages (Bölcsek) who stood at the head of the Jews living in the land of Israel until about the fifth century of the Common Era.

His two best-known statements are probably: If I am not for myself, who will be? If I am only for myself, what am I? And if not now, when? (Pirkei Avot 1:14)

That which is hateful to you, do not do to your fellow. That is the whole Torah; the rest is the explanation; go and learn. (Babylonian Talmud, tractate Shabbat 31a.)

„Ha én nem vagyok magamért, ki van értem? Ha csak magamért vagyok, ki vagyok én? Ha nem most, mikor?

„Ami a magad számára gyűlöletes, ne tedd azt felebarátoddal. Ez az egész Tóra; a többi a magyarázat; menj és tanulj.”