Második rész: Zene és film

 Ebben a részben az előzőekben fölvázolt irányelvek alapján vizsgáljuk tovább a művészetekben megjelenő szabadkőművességre utaló „nyomokat”. A képzőművészetben meglepően kevés egyértelműen szabadkőműves utalást találtunk, de megállapítottuk, hogy minden szabadkőműves művész munkáiban fellelhető a maszonéria, hisz műveik abban a szellemiségben születnek, ami szabadkőművessé teszi az alkotót.

Már taglaltuk, mily nagy számban fordultak, s fordulnak elő művészek a szabadkőművesek soraiban. Szinte minden ágának képviselőire igaz ez.

A zene, talán a leginkább része a mindennapjainknak. Talán a filmművészetről mondhatjuk még ugyanezt, azzal a kiegészítéssel, hogy a zene szinte az őskortól jelen van életünkben. Mindkettő elképesztő anyagi erőforrásokat mozgató iparággá fejlődött, s itt jelenik meg a legtöbb silány termék is. Szerencsére, ettől még nem maradnak el továbbra sem a valóban művészi értékkel rendelkező alkotások sem. Ezek azok a művészeti ágak, amelyek leginkább ki tudják használni a technika fejlődését is, így egy jóval ingergazdagabb, több érzékszervre ható mű jöhet létre. Ennek hátránya talán az, hogy így háttérbe szorulhat a gondolatokat is megmozgató tartalom, s az ezekre továbbra is számító művészeti ágak.

Zene

          Mint a bevezetőben említettem, a zene szinte egyidős az emberiséggel (bár ez a képzőművészetről is elmondható). Pontos meghatározása nem könnyű, de definíciója a következőképp hangzik pl. a Wikipedia megfogalmazásában: a zene a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése, létezésének lényege az idő.

Talán pont ezért nehezebb vizsgálatunk tárgyává tenni, mint a képzőművészetet, mivel ha nem kapcsolódik hozzá szöveg, akkor talán kevésbé megfogható az üzenete. Mivel érzelmeket, lelkiállapotokat idéz elő, talán még kevesebbekre hat egyformán ez a nyelv, mint a képzőművészet kifejező eszközei. Dr. Béza Dániel testvérünk fogalmazta meg kiválóan, hogy nem az üzenet, a mondanivaló nem található meg benne, hisz mindent kifejez, amit az alkotó el akar mondani, de az üzenet nem mindig ér célba. Ahhoz a befogadó ráhangolódására is szükség van.  A zene üzenetét valóban nehezebb megfogni, mivel még ha az alkotó által kívánt érzelmeket is váltja ki a hallgatóból, ha előidézi a kívánt lelkiállapotot, akkor is ott az emberi életek egyénenként való különbsége.  Mindenki más élethelyzetekben élte meg ezt az érzést, más tapasztalatokhoz kapcsolja, más emlékeket mozgat meg benne. Nehéz például a keresés és az annak kiteljesedéséül szolgáló avatás szabadkőműves élményét megzenésíteni, hisz van, aki ezt az élményt például egy hosszas udvarlás, vagy bármely más hasonló élethelyzet során éli meg.  Ez viszont nem feltétlenül probléma. Szerintem ez a különbség össze is kapcsolhatja az embereket, mert különböző élményeink által beleláthatunk a másik életébe, hogy számára ugyanazt jelenti egy másik terület, történés, élmény, mint nekünk a sajátjaink. Ennek felismerése pedig jó esetben elvezethet olyan fontos dolgok kialakulásához, mint a megértés, vagy akár a tolerancia.

 

Belekezdve a vizsgálódásba, az előző íráshoz hasonló felépítésben taglaljuk a zene képviselőit és munkáikat.

A zene egyetemes képviselői 

          Joseph Haydn (1732-1809)

          Osztrák zeneszerző, karmester, operaimpresszárió, énekes és zenetanár. Apja bognár és amatőr zenész. Eredetileg egyházi pályára szánta fiát, de egyik rokonuk rábeszélte őt és feleségét, hogy küldjék Josephet Hainburgba zenét tanulni. Itt a bécsi Szent István-dóm karnagya felfigyelt a fiúra. Bécsbe kerül a templom kórusiskolájába, ahol megismerkedik az akkori zenei világgal. Később Nicola Porpora segédje lett, így mutatkozhatott be a színházi életben is. 1759-ben Karl Joseph Morizon gróf szolgálatába lép, megnősül. 1761-ben az Esterházy-udvar másodkarnagya lett, elöljárója halála után pedig első karnagy. Haydn vezette az udvari zenekar mellett az udvari operatársulatot, valamint a herceg napi kamarazenéléseit is vezényelte. Ekkor már több időt töltöttek Fertődön, mint Bécsben.

A 80-as évek közepén köt ismeretséget Mozarttal, akinek művészetét nagyon tisztelte. Mivel 1790-ben meghalt Miklós herceg, Haydn nagyobb szabadságra és mozgástérre tett szert. Angliába utazott – egy  meghívásnak eleget téve,- ahol zenéje nagy népszerűségnek örvend. Koncertjei hatalmas sikereket arattak. Ekkor komponálta a 12 londoni szimfónia első hat darabját. Bécsbe visszatérve tanítványául fogadja Beethovent, majd újra visszatért Londonba. A királyi család szerette volna rábírni, hogy telepedjen le Angliában, de Haydn visszatért Bécsbe.

Két német nyelvű oratóriuma is nagy sikert aratott, viszont reumás lábfájása egyre inkább gyötörte, így egy idő után nem mozdult ki igazán otthonról. 1809. május 26-án egyszer csak rosszul lett, s az orvosok már nem tudtak rajta segíteni. Május 31-én halt meg. Sajnos méltatlan utójátékok sorának lett részese. A hadban állás miatt temetésén kevesen jelentek meg, s csak később sikerült egy méltó szertartást összehozni, ahol Mozart Rekviemje is fölcsendült. Nem sokkal ezek után Esterházy Miklós engedélyt kért az exhumálásra, hogy a földi maradványokat Kismartonban, egy pompás síremlékben helyezhessék végső nyugalomba, de további lépéseket nem tett, s így csak 1814-ben került egyáltalán sírkő a nyughelyére, melyet egy volt tanítványa készíttetett. Később Esterházy herceg egy beszélgetésben történt elszólás után megtudta, hogy Haydn koponyáját egy egykori Esterházy titkár, Karl Rosenbaum, és Johann N. Peter, volt börtöngondnok eltulajdonították. Elhatározták ugyanis, hogy a Gall-féle kraniometria tanait kiváló emberek koponyáin fogják tanulmányozni. A herceg ekkor adott utasítást, hogy Haydn hamvait minden késedelem nélkül szállítsák Kismartonba. Házkutatást tartottak Rosembamnál, de az ágy szalmazsákjába rejtett koponyát nem sikerült visszaszerezni, mivel a feleség betegséget színlelve benne feküdt. Esterházy ekkor pénzt kínált a koponyáért, de hamisat kapott, viszont a pénz sem vándorolt Rosenbaumhoz, aki végül halálos ágyán adta át Peternek, hogy juttassa el a Geselleschaft der Musikfreundénak, ahol a gazdag Haydn gyűjteményben kapott helyet. Végül 1932-ben Esterházy Pál herceg építtetett mauzóleumot Kismartonban Haydnnak, de a koponya csak 1954-ben került végre a test többi darabjához. A kálváriáról 2009-ben Esterházy Péter írt színdarabot Haydn koponyája címmel.

Szabadkőműves pályafutása és művei

1785. február 11-én, 53 évesen avatták szabadkőművessé a bécsi Zur Wahrn Eintracht páholyban. Úgy tartják, hogy barátja, Mozart vezette be a szabadkőművesek közé, de az avatásán egy koncert miatt nem tudott részt venni. 1791-ben Angliában fellépett az Academy of Ancient Music szabadkőműves teremben. Szabadkőműves tevékenységéről keveset tudunk. A történetírók szerint azért, mert – Mozarttal ellentétben, aki lelkesen és rendszeresen látogatta a páholy munkáit,- Haydn általában elmaradt az összejövetelekről. Egyes források szerint 1787-ben törölték is a taglistáról. Annyira egyértelmű szabadkőműves munkája sincs, mint fiatal barátjának, de több forrásban találkoztam három művel, amit szabadkőműves vonatkozásúnak titulálnak. Az egyik, amit sok helyen eleve kőműves szimfóniaként emlegetnek, a Masonic symphony ‘Queen of France Marie-Antoinette’ (№85). A másik zenemű a Teremtés című oratóriuma. Ezt néhol már Mozart Varázsfuvolájához hasonlítják, s ugyan olyan jelentőségűnek tekintik szabadkőműves szempontból. A harmadik pedig a Gott erhalte kezdetű nemzeti himnusz (amit egyébként angliai útja ihletésére az Angol God save the King mintájára készített), s a szövegét is egy szabadkőműves, Leopold Haschka költő írta. A valóságban viszont ezek nem szabadkőműves munkák. A bennük föllelhető ilyen vonatkozások nem direkt keletkeztek, egyszerűen csak egy szabadkőműves művei, amikben természetes, hogy jelen van az humánus és pluralista szellemiség, ami a rendhez vezette őket.

          Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791)

          Klasszicista zeneszerző, zongorista, karnagy és zenepedagógus. Már korán megmutatkozott zenei tehetsége. Édesapja, Leopold Mozart – a salzburgi érseki udvar muzsikusa, akit rendkívüli örömmel és lelkesedéssel töltött el fia zenei képessége,  –  amint fölfedezte fiában a rendkívüli tehetséget, minden tőle telhetőt megtett, hogy a lehető legalaposabb zenei képzésben részesüljön. Wolfgang hatévesen már saját zeneműveket játszott, melyeket apja jegyzett le. Hosszú koncert utakat szervezett gyermekei számára, hogy megmutathassák az ifjú tehetségét. Így jutott el Wolfgang Európa szinte minden uralkodói udvarába és zenei központjába. Ezek az utazások is hozzájárultak tanulmányaihoz, hiszen az egész kontinens zenei világát megismerhette.

Tizenegy évesen már vígoperát, tizennégy évesen pedig opera seriát komponált. Az utazások után hazatérve az érseki udvar muzsikusa lett. Bécsben Hieronymus Colloredo érsek, aki magához kérette a császárvárosba, sokszor megalázóan bánt vele. Ezt Mozart nem hagyta szó nélkül, és végül úgy megsértette a főpapot, hogy szó szerint kidobták az érseki palotából.

Feleségül vette Constanca Webert (akinek családjával édesapja csak lassan békélt meg), és Bécsben telepedett le. Hasztalan próbált állást találni. Ekkor ismerkedett meg Haydnnal, s írt közös operát Lorenzo Da Pontéval (Figaro házassága). A szerzők elleni intrika miatt nem sokáig adták a darabot Bécsben, de Prágában nagy sikert aratott. Meg is hívták Mozartot, hogy vezényelje személyesen, sőt, az operaház új darabot is rendelt tőle. Közben édesapja elhunyt, kinek haláláról már későn értesült.

Wolfgang Amadeus Mozart halotti maszkja

Visszatérése után Bécsben is nagy sikert aratott a Don Giovanni, amit Prágában már éljeneztek. II. József megbízást adott a zeneszerzőnek. Még ebben az évben meghalt a császár. Utóda, II. Lipót nem hívta meg a koronázási ünnepségre, Mozart viszont mégis odautazott, bár csalódottan kellett távoznia. Az új uralkodó figyelmét már nem keltette föl.

Egyre többet betegeskedett. Bécsben Emanuel Schilkander színigazgató rendelt tőle operát, közben Prágából is kapott felkérést II. Lipót cseh királlyá való koronázásának alkalmából. A mester minden egyéb munkát félretéve komponálta meg a Titus kegyelmét. Számunkra utolsó operája, a Varázsfuvola a legfontosabb. Ennek megkomponálása után nem sokkal ágynak esett. 1791. december 5-én hajnali egy órakor hunyt el. Halála körül sok összeesküvés elmélet szövődött. Szabadkőműves mivolta is táptalajt biztosított ezeknek a pletykáknak (Még olyan is akad, mely azt állítja, hogy maguk a szabadkőművesek ölték meg. Büntetésként, mivel a Varázsfuvolában „kifecsegte” titkaikat.), de a legelterjedtebb az volt, hogy vetélytársa, Antonio Salieri mérgezte meg szakmai féltékenységből (akivel élete végén már kibékültek). Ezeket a pletykákat felesége is táplálta, és az a tény, hogy a mai napig nem tudni pontosan milyen betegség vitte el, mivel orvosai is ellentmondó feljegyzéseket készítettek. A Sankt Marx temetőben helyezték örök nyugalomra, egy II. József rendeletének megfelelő tömegsírba (ahová három koporsót kellett temetni egymás fölé, majd a sírhelyet hét év után újra kiadták). A sír pontos helye így a feledés homályába merült. 1900-ban állítottak neki jelképes síremléket.

Szabadkőműves pályafutása és művei

            1784-ben, december 14-én kereste meg a Zur Wohltatigekeit páholyt, s kérte felvételét. Nem tudni mikor avatták, vagy mikor lépett fokokat. Az sem ismert, ki vezette be a szabadkőművességbe, de tudjuk, hogy mind édesapja, mind sógora a rend tagjai voltak. A fennmaradt iratok arról viszont tanúskodnak, hogy nagyon aktívan részt vett a páholya összejövetelein.

1786-ban II. József császár utasítására (korlátozta a páholyok számát külső nyomásra, de betiltani nem volt hajlandó őket) összeolvadtak a Zur Wohltatigekeit, a Zurgekronten Hoffnung és a Drei Feuern páholyok a Zur neugekronten Hoffnung néven Ignaz von Born gróf, a jól ismert tudós vezetése alatt. Az 1791-es taglista azt mutatja, hogy majd kétszáz tagja, ezekből 89 aktív tagja volt a páholynak. Itt az aktív tagok között szerepel Mozart. Rajta kívül többek között négy Esterházy gróf, számosan a legmagasabb nemességből, 49 császári udvari és tartományi tisztségviselő az egész birodalomból szerepel a névsorban, ami azt bizonyítja, hogy az akkori „elit” alkotta a szabadkőművességet. Az Esterházy grófok egyébként is szinte öröklődően váltak a rend tagjaivá, de képviselték is a szabadkőművesség erényeit, hisz szinte mind műveltek, a tudomány és művészetek pártfogói voltak, amellett felvilágosult birtokosok, és aktív résztvevői az államigazgatásnak. Ami még nem mellékes, hogy jámbor és aktív katolikusok, ami bizonyítja, hogy értelmes és nyitott emberekként átlátták ők is, nincs ellentmondás, összeférhetetlenség az hit és a szabadkőművesség között.

Mozart aktív rendtagként zenéjével is kifejezte hovatartozását. Több szabadkőműves zeneművet komponált. 1785-ben komponálta a Die Maurerfreude kantátát von Born tiszteletére. Szintén ebben az évben komponálta a Mauerische Trauermusik (Szabadkőműves Gyászzene) című művét két elhunyt Testvér emlékére (gróf Esterházy Ferenc és Georg August Mecklenburg-Strelitz herceg). Ezekben a művekben a szabadkőművességet a ritmikában, tagolásban is megjelenítette. Mintha a hangok is geometriai alakzatok lennének. Ezek a jegyek felismerhetőek több művében is, mint például a 39. és 41. Szimfóniákban. A már említett Varázsfuvola pedig teljes mértékben szabadkőműves alkotás, mint ahogy utolsó munkája is, az Eine kleine Freymaurer Kantata (Kis Szabadkőműves Kantáta), amit halála előtt egy hónappal, az utolsó páholylátogatása alkalmával mutatott be.

Nem sokkal halála után, 1794-ben, a szabadkőművességnek is „vége szakadt” egy időre a Birodalomban. Az Illuminátusok ténykedése, és a Jakobinus mozgalom lázadása maga után vonta a szabadkőművesek üldöztetését is. Mozart örökségét megsemmisíteni nem merték, a Varázsfuvola teljes betiltása túl nagy falat volt számukra is, de megpróbálták újraértelmezni, eredeti üzenetét „eltüntetni” a köztudatból. Ez talán egy időre sikerült is. Ma sem egyértelmű a publikum minden tagja számára, hogy mit is jelentenek egyes munkái, de ettől még az üzenet él, a szabadkőművességet oly nagy munkával támogató mester nyilatkozata túlélt minden letörölni kívánó, rejtegető szándékot.

          Ludwig van Beethoven (1770-1827)

          Haydn és Mozart mellett a bécsi klasszika harmadik nagy alakja. Zenéje ugyanakkor a romantika jegyeit is magán viseli.

Ősei földművesek és iparosok. A nagyapa, akinek nevét is örökölte, Bonnba elszármazott belga udvari karnagy volt. Fia tenorista, közepes tehetségű udvari muzsikus. Iszákos és erőszakos emberré vált, s ő lett fia első zenetanára is. Mozart apjához hasonlóan próbált a kis Ludwigból csodagyereket nevelni. Fia tehetségét minél hamarabb megpróbálta pénzre váltani, és keresetre ösztökélni a gyereket, aki fiatalon a család fenntartója lett. 1780 körül vette kezébe a fiú zenei nevelését Christian Gottlob Neefe. Németalföldi utazások, és első zeneművek komponálásai következtek, majd udvari másodorgonás kinevezés. 1787-ben Bécsbe utazik, hogy Mozarttól tanuljon, de nem tudni, létrejött e a találkozó, mivel gyorsan haza kellett térnie édesanyja halála miatt. Innentől egyedül nevelte öccseit. Később Waldstein gróf támogatásával Bécsbe költözik, ahol több támogatót szerez, és ez megnyitja számára az utat az arisztokrácia felé. Mozart ekkor már halott, így Salierinél tanul nyolc esztendeig. Fellépései után kiadója és pártfogója is akad. Hamar népszerű lesz zongoravirtuózként. Nem csak Bécsben, de Prágában, Drezdában és Berlinben is. Utóbbi helyen erősen marasztalták, de ő Bécshez ragaszkodott.

1798-ban kezdődő fülbaja koncertjeit lehetetlenné tett, és ez a momentum indította be igazán zeneszerzői pályáját. Hihetetlen belső hallása volt, ami lehetővé tette számára a komponálást. A monarchiában is tett utazásokat, Magyarországon is járt. Húszas éveitől sokat betegeskedett, majd siketsége és családi viszályai melankolikussá tették, s ez műveinek is sajátos jelleget adott. Folyamatos altesti fájdalmai miatt az öngyilkosság gondolata is sokat foglalkoztatta. 1826-ban állapota drasztikusan romlott, majd hamarosan meghalt. Vízkórság vetett véget életének, de egy fennmaradt hajtincsén végzett modern kutatás kimutatta, hogy szervezetének ólomszintje 100-szorosan múlta fölül a mai embereknél mérhető szintet, így ez a mérgezés is hozzájárulhatott egészségi állapota romlásához.

Halálának napjáig dolgozott. Befejezetlenül hagyott egy vonósötöst, két kánont, két vonósnégyest és a B-dúr vonósnégyes fináléját. A X. szimfóniának csak a vázlatai készültek el.

Szabadkőműves pályafutása és művei

            Beethoven szabadkőművességéről nem sokat tudunk. Nincsenek följegyzések páholytagságáról, tevékenységéről (bár a sok elpusztult irat miatt ez még nem bizonyíték), ő maga sem tett olyan nyilatkozatot, melyben ezt állította volna, viszont életrajzírói majd mindenhol említik szabadkőművességét, bár nem térnek ki rá részletesen. Sőt, egyikük, Schindler említi a kőműves kézfogást, mellyel fogadta őt egy látogatása alkalmával. Ami még alátámaszthatja szabadkőművességét, hogy több olyan koncertet adott, mely valamelyik szabadkőműves páholyban egy rituális szertartáshoz kapcsolódva történt, ezeken pedig avatatlanként nem vehetett volna részt. Szabadkőműves műnek tartják a String Quartet no 7 in F Major (vonósnégyes 7 f dúr) című művét. Kiemelkedő a hossza, több mint negyven perc, és a bécsi orosz nagykövet megrendelésére írta. Ami miatt szabadkőműves munkának tartják, hogy Beethoven a vázlatokra leírt egy mondatot: „Einen Trauerwiden oder Akazien-Baum aufs Grab meines Bruders”. A szomorúfűz, vagy akác a testvéreim sírjából. Az akác, mint szabadkőműves jelkép, és a testvérek szó adott okot arra, hogy ezt a mondatot, s ez által a művet is szabadkőműves munkának tekintsék, és a tény, miszerint ekkor még édes testvérei is éltek. Szabadkőműves munkának tekintik még két dalát. Ezek a  „Maurerfragen” (Masonic Questions) and „Der Freye Mann” (The Free Man).

          John Philip Sousa (1854-1932)

          Amerikai zeneszerző és karmester a késő romantikus korban. Főként hazafias zeneműveket és katonai indulókat komponált.

Édesapja spanyol és portugál, édesanyja hesseni származású volt. Hegedűn és zeneelmélettel kezdte tanulmányait, majd édesapja az Amerikai Haditengerészet zenekarába adta tanulni. Ezt otthagyta, és csatlakozott egy színházi zenekarhoz. 1880-ban visszament a tengerészet zenekarához. Ennek később vezetője, karnagya lett. Itt szervezte első zenekarát, amivel Európában is turnézott. Vezetése alatt a tengerészet zenekara lett az első számú katonai zenekar az Államokban, így többször visszahívták aktív szolgálatba. Mai napig játszott indulókat is komponált a zenekar számára. Az első világháború alatt is ő vezette a zenekart, de csak a hátországban, mivel 62-évesen már nem vitték át a hadszíntérre. Korvettkapitányi rangot kapott, de a 20-as évek után már nem tért vissza aktív szolgálatba, bár saját zenekarával sokszor lépett föl ez után is egyenruhában. Több kitüntetést kapott, s a második Világháború alatt hadihajót neveztek el róla, majd kapott egy csillagot a Hollywoodban a Vine Streeten. A tengerészet zenekarának terme is az ő nevét viseli.

Több operettet is komponált. Kifejlesztett egy a tubához hasonló hangszert is, amit helikonnak nevezett el.

Szabadkőműves pályafutása és művei

1881. július 15-én avatták föl Washingtonban a Hiram Lodge No. 10 tagjává. Élete végéig ennek a páholynak volt tagja. Második fokra 1881. szeptember 2-án, mesterfokra 1881. november 18-án lépett. 1886. szeptember 16. káptalani Oklevelet kap. Szintén ebben az évben december 3-án a Máltai Vörös Kereszt, december 10-én pedig Templomos Lovagi fokra lépett. 1922-ben az Almas Templ zenekarának tiszteletbeli vezetőjévé választják. Halála után, 1932. március 10-én sírjánál szabadkőműves megemlékezést tartottak.
1882. Szabadkőműves zeneművei többek között: Nobles of The Mystic Shrine, The Thunderer, The Crusader, Power and Glory, Foshay Tower Washington Memorial. 

          Jean Sibelius (1865-1957)

          Svéd nemzetiségű finn zeneszerző. Eredeti neve Johan Julius Christian Sibelius, nevét tanulmányai alatt változtatta a francia Jean alakra. Katonaorvos apja két éves korában halt meg kolerában. Nagybátyja révén kezdett érdeklődni a zene iránt. Zongorán, majd hegedűn tanult, tanulmányozta Marx Zeneszerzéstan könyvét. Családja „normális” szakmát is akart számára, ezért beíratták a jogi karra. Jean azonban véglegesen a zenei pálya mellett döntött, és beiratkozott a Helsinki Zenei Intézetbe.

Később egy barátjával Berlinben folytatta tanulmányait. Ezek után Bécsben Brahms anítványa akart lenni, de ő az ajánlólevelek ellenére sem fogadott tanítványt, így Goldmark Károly és Robert Fuchs lettek mesterei.

Az oroszok szorosabb felügyeletre való törekvése miatt benne is feléledt a finn nemzeti érzés, a következő években a finn legendakört földolgozó zenekari művek sorát írta meg. Országszerte elismert zeneszerzővé vált. 1897-től állami évjáradékot kapott. Európa szerte kezdett sikeressé válni zenéje, s a befolyt összegekből utazásokat tett. Olaszországban, Heidelbergben és Angliában is dolgozott többek között, s saját műveit vezényelte. A Yale Egyetemtől díszdoktori címet kapott. Az első világháború alatt hazafias érzelmei miatt veszélyben forgott, így Helsinkiben talált menedéket bátyjánál. A háború után még utazgatott és komponált, 1926-tól azonban nem alkotott. Az akkori zenei irányzatok már nem vonzották, és legjobb barátjának elhunyta is búskomorrá tette. Egyre inkább küzdött alkoholizmusával, így, bár nagyon zavarta, hogy az életjáradékát már nem tudja megszolgálni munkával, de képtelen volt dolgozni. 1957. szeptember 20-án Helsinkiben az V. szimfóniáját adták elő, amelyen családja több tagja is részt vett. E napon kapott agyvérzést, s hunyt el.

Szabadkőműves pályafutása és művei

            Az ország első páholya 1756-ban alakult, majd 53 éven keresztül dolgoztak a finn szabadkőművesek, de 1809-ben, amikor Oroszország „átvette az irányítást”, a rendet is betiltották. Ebben az időszakban sokan emigráltak az Egyesült Államokba, s ott született meg az ötlet, hogy alapítsák újra a finn páholyokat. 1922-ben Sibelius volt az egyik (újra) alapító tagja a finn szabadkőművességnek. Az első páholy a Suomi Loosi (Suomi Lodge) No. 1 néven kezdte meg a munkát. Később részt vett a Finn Nagypáholy megalakításában is.

Ő komponálta 1927-ben a Finnország páholyaiban használatos rituális zenét (Musique Religieuse Op. 113). Ennek 1946-ban és 48-ban elkészítette újabb verzióját. Ez a zenemű a szertartás részévé vált, annak mozzanataihoz íródtak részei. Sőt, a szabadkőművesség három fokához is komponált külön-külön zenét. Művét nem csak Finnországban, de az angol páholyokban világszerte használják a rituális munkákon.

Álljon itt ebből egy részlet, angol nyelven, mivel magyar fordításáról nem tudok. A páholyban ez a rész zárja a rituális munkát.

„Onward ye peoples[brethren], strive for the Light!

The Light that the Lord hath given us for our guide;

Who through murk and darkness of night

Hath led us in safety unto our reward.

See how the fiery pillar is gleaming, lighting our steps when dark is the way

And the Light of the World,

it cleaves the gloomy blackness of night that else would engulf us.

See the cloudy pillar to shield us safe when the sun would blister us.

Then forward where faith reveals the way,

For God is our guide, and He will never fail.

Fires are gleaming, voices are singing

forth from Mount Neboh’s heaven storming heights.

Then forward where faith reveals the way,

For God is our guide, and HE will never fail.

Fires are gleaming, voices are singing

forth from Mount Neboh’s heaven storming heights.

Salem! Salem!

Still, they call us upward and on to our Father’s home.

Salem! Salem! On the horizon, urging us on to God and our home;

And the heavenly choir doth ring from Mount Neboh,

Piercing the blue like a living light.

Onward, ye peoples.

Onward, Amen!

Onward, ye people. Onward, ye peoples.

Strive for the Light.

Salem!”

Érdekességként említeném, hogy a mű jogai mai napig Sibelius volt páholyának (F. & AM Suomi Lodge No. 1) tulajdonában vannak.

Angliában és az Egyesült Államokban is nagy tiszteletnek örvend a rend köreiben is. Még életében kitüntette például a New Yorki Nagypáholy, 1950-ben és 1955-ben pedig itt rendeztek a Nagypáholy könyvtárában különleges kiállítást Sibelius életéről és munkásságáról.

          A zene Magyar képviselői

          Liszt Ferenc (1811-1886)

          Magyar zeneszerző, minden idők legnagyobb zongoraművésze, karmester és zenetanár. Apja Esterházy herceg hivatalnoka volt, aki korán fölismerte fiának kivételes zenei tehetségét. Kilenc éves korában már nyilvánosság előtt zongorázott. Bécsben folytatta tanulmányait Czerny és Salieri tanítványaként. Első bécsi koncertjét 11 évesen adta, ahol még Beethoven is fölfigyelt rá. A Magyar fővárosban is koncerteket adott, majd édesapjával Párizsba költöztek, ahol felvételizett a párizsi Conservatoire-ba. Bekerülését maga az intézmény vezetője gátolta meg, így visszatér Bécsbe tanulni.

Hangversenykörútja alkalmával eljut Londonba, majd francia, svájci és ismét angol meghívásokat kap. 1827-ben újra Párizsban telepszik le, ahol ünnepelt muzsikus, és a társasági élet központja lesz belőle. Itt ismerkedett meg Chopinnel, valamint Berliozzal, akik nagy hatást gyakoroltak zeneiségére.

Újabb körútján bejárta egész Európát, és 1835-ben a genfi konzervatórium tanára lett. 1838-ban a pesti árvízkatasztrófa károsultjait bécsi hangversenyeinek jövedelmével támogatta, majd néhány évvel később a bonni Beethoven-emlékmű felállításához járult hozzá bőkezűen. Az orosz körútján ismerkedett meg az ottani komponisták műveivel, és szerelmével, aki közreműködött irodalmi munkásságában. A negyvenes évek elején Weimarban az udvari színház karmestere, és tanár, aki a kontinens minden részéről érkező tanítványokat oktatott.

Utolsó évtizedeiben Weimar, Róma és Budapest tevékenységeinek fő helyszínei. A budapesti zeneakadémia első éveiben nagyban segítette annak a magyar zenekultúra központjává válását, és azt is vállalta, hogy az év néhány hónapjában  itt tanít. Életének is folyamatos utazásai és nyughatatlan tettvágya vetettek véget. 1886. július 21-én lányához érkezett Bayreuthba, már megfázva. Még aznap este elment egy estélyre, az elkövetkező napokban előadásokra járt, miközben állapota folyamatosan romlott. Az orvosok megállapították, hogy tüdőgyulladása van, a lánya pedig megtiltotta, hogy elhagyja az ágyat és látogatókat fogadjon, de akkor már késő volt. Július 31-én 23 óra 30 perckor hunyt el.

Összesen körülbelül 1400 művet komponált, s ezek jó része igényel virtuóz hangszerkezelést. Zenei átiratokkal is foglalkozott, s e mellett rengeteg esszét írt különböző témákról. Élete minden területén köztiszteletben állt, s elismerésekben részesült. Többek között I. Ferenc József Vaskereszt-renddel tüntette ki, amely örökletes nemesi címmel jár, III. Napóleon császár pedig a Becsületrend tiszti fokozatát adományozta neki.

            Szabadkőműves pályafutása és művei

Liszt Ferenc már ifjú korában kapcsolatba kerül a szabadkőművességgel apja munkaadója, Esterházy Miklós és Haydn által. 1823-ban, 12 éves korában a szabadkőműves muzsikusok Apolló Gyermekei Akadémiai Társaságának tagjává választják Párizsban.

Liszt 1841. szeptember 10-én kérte felvételét Wilhelm Speyertől a frankfurti Zur Einigkelt (Egységhez) páholyba. Örömmel fogadták jelentkezését, és már szeptember 18-án inassá avatták. 1842. február 8-án a berlini Zur Eintracht (Egyetértéshez) páholyban lépett legény fokra. A szertartást maga Vilmos koronaherceg vezette. Két héttel később ugyanitt már mesterfokra avatták. 1842. június 27-én Frankfurtban anyapáholya érmet adományoz neki. Utazásai során számos páholyt keresett föl Európa szerte. Ilyenkor általában föl is lépett, s a megkeresett páholyok többségében tiszteletbeli tagságot nyert. Zürichben a Modestia cum Libertate páholyt látogatja, ahol a szónok így köszöntötte: „Fényes és zajos ünneplés, áradó tapsvihar után Franz Liszt testvérünk felkeresi szerény templomunkat, emberként az emberek, testvérként a testvérek között, hogy részt kérjen a szabadkőműves munkában. Váljék ez a munka számára megérdemelt pihenéssé.” 1843-ban részt vesz Teleki Sándor avatásán a solingeni Porosz herceg a három kardhoz páholyban, ahol felkérést is kap a páholytól. Számukra szerez egy kantátát „Jöjjetek ásóval és kapával” címmel. Izerlohnban a Zur Deutscehe Redlichkeit (Német lojalitás) páholy tiszteletbeli tagja. Bordeaux-ban az angol, 1845-ben Reimsben a Sincerité páholyban tesz látogatást. Mindkét helyen jótékonysági koncertet ad. 1845 végén a reimsi Őszentsége páholy szervezi nyilvános estjét.

Weimari éveitől egyes források szerint nem látogatta tovább a szabadkőműves páholyokat. 1866. november 14-én a Zur Eintracht, majd 1874-ben a Zur Einigkelt páholy is törölte tagnévsorából távolmaradása miatt.

Más forrásokból ennek ellentmondó információk derülnek ki, hogy tagja volt a budapesti Einigkeit in Vaterland (Egység a hazában) páholynak. 1874-ben a Corvin Mátyás, az Igazságos páholy tagjai megjelennek Liszt koronázási miséjén, melyet ő maga vezényel.  1881-ben a pozsonyi Discretio páholyt látogatta meg, ahol jótékonysági koncertjükön is fellépett. 1882 nyarán Zürichben a Modestia cum Libertate főmestere egy úgynevezett Szent János-rózsát ad át neki a páholy nevében. 1885-ben szintén megjelenik Pozsonyban a Discretio által szervezett zongoraesten.

Fönnmaradt egy levél is, melyben volt tanítványának (Berthold Kellermann) gratulál szabadkőművessé avatásának alkalmából. Halála után pedig a pozsonyi, lipcsei és a zürichi páholyok tartottak emlékére szabadkőműves gyászszertartást.

Weimari évei alatt talán a Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnővel kötendő házassága és a pápai engedély reményében tartózkodott  a páholyok látogatásától, de ennek valódi okát már nem biztos, hogy megtudjuk. Egy biztos. Liszt Ferenc egész életét áthatotta szabadkőműves mivolta. A renddel már fiatal korában kapcsolatba került, és élete végéig kitartott mellette. A profán világban élt élete is arról tesz tanúbizonyságot, hogy ünnepelt hírességnek kijáró miliő mellett mégis humanista és önfeláldozó ember maradt. Vagyonát, energiáját és idejét sosem sajnálta egyetlen jó cél érdekében sem föláldozni, jótékonysága és segítő szándéka folyamatosan megmutatkozott. Szabadkőművessége pedig nem hogy távol állt katolicizmusától, de tökéletesen kiegészítette azt.

Most pedig lezárásként álljanak itt azok a válaszok, amiket Liszt Ferenc maga adott néhány kérdésre a rendbe való belépésekor.

Mi az ember sorsa? „Hogy szerény határain belül a lehető legtökéletesebbé váljon, az igaz, a jó, a szép felé haladva igyekezzék teremtőjéhez hasonlítani.”

Mit vár a szabadkőművességtől lelkének, szívének, e földi boldogságának? „Azt vélem és kívánom, hogy jó és egyenes férfiak szövetségébe lépjek, akik alaposan átgondolt célok elérésére egyesülnek. Gondolom és remélem, hogy lelkem táplálékra talál, és szükség vagy veszély esetén testvéri kezet nyújtanak felém.”

Mit várhat Öntől a szabadkőművesség? „A Rend mindig számíthat szavamra és tetteimre céljainak eléréséhez, részt vállalva tiszteletre méltó munkájában. A Rend, melynek bölcs céljait tisztelem, mindig engedelmes újoncként és tagként számíthat rám minden olyan tevékenységben, amely összeegyeztethető becsületemmel, politikai nézeteimmel és lelkiismeretemmel és vallásos meggyőződésemmel.”

Szabadkőműves indulók

Külön kategóriaként, szerzőktől függetlenül foglalkozunk a Szabadkőműves indulókkal terjedelmi okok miatt. Ezek a zeneművek nagy számban lelhetőek föl, és óriásira duzzasztaná az írásunkat, ha komponálóikról is külön írnánk, vagy egyenként elemezve említenénk őket.

A Szabadkőműves indulók, olyan zeneművek, mik nem a rituális munkához kapcsolódnak szorosan, hanem a páholy profán világban történő megmozdulásain is megszólalnak. Felvonulásokon, kívülállóknak szervezett, vagy kívülállók által is látogatható Szabadkőműves rendezvényeken, esetleg egy Testvér temetésén hangzanak föl, ahol a páholy tagsága Szabadkőművesként jelenik meg, de a páholyon kívül. Leginkább az amerikai kontinensen, ott is az Egyesült Államokban van nagy hagyománya az indulóknak (és nem csak a Szabadkőművesség soraiban). Persze máshol is találkozhatunk ilyen zeneművekkel, de elmondható, hogy ez az ország az, ahol szinte minden páholynak van saját indulója. Föntebb már foglalkoztunk John Philip Sousa munkásságával, aki szintén írt Szabadkőműves indulót. Az ő zenéjén kívül, a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány hasonló mű. Akit esetleg részletesebben érdekel a téma, a következő weblapokon találhat egy részletes listát, és néhány információt:

http://www.masonmusic.org/marchwrite.html

http://fenyoszlopai.hu/ajanlott-szabadkomuves/ajanlott-szabadkomuves-zenemuvek/

Monroe Althouse 1853-1924

Oriental Commandery K.T. 1899

Our Illustrious Potentate 1923

Reading Commandery 1889

Reading Commandery #42 1898

James Fulton 1873-1930

Gethesemane Commandery 1915

Alfred Weldon 1862-1914

Kaaba Temple 1897

Edward E. Bagley 1857-1922

Holy Cross Commandery 1902

Knight Templar 1911

Nem szabadkőműves alkotók művei

Utolsó területünk pedig a zene világában is a nem szabadkőműves alkotók munkáival foglalkozik. Itt is találhatunk rengeteg zeneszámot, szinte minden stíluson belül, ahol felbukkan a „titokzatos és izgalmas” Szabadkőművesség. Ezek között természetesen előfordul pozitív és negatív felhangú, és a valóságtól teljesen elrugaszkodott szövegezésű is, de találkozhatunk Szabadkőműves néven futó tánczenekarral is, akik pl. Amanda Wilsonnal is kiadtak egy közös hanghordozót. Vagy A Run DMC Its Tricky című számának videójában egyértelműen láthatóak skót rítusú sapkák, bár a szövegben nincs Szabadkőműves utalás. A Gangstar zenekar No Games című számában Hiram Abiffról énekel, A Masonics nevű hetvenes években működő zenekar pedig szinte minden lemezborítóján Szabadkőműves jelképeket használt, bár a zenekarnak nem volt köze a Rendhez.

Itt is csak néhány példát említenék, és egy weblapot, ahol ilyen típusú zenék tárházából válogathatunk: http://freemasonry.bcy.ca/fiction/music.html

House of Pain: Jump Around

https://www.youtube.com/watch?v=KZaz7OqyTHQ

Immortal Technique: The Point of No Return

https://www.youtube.com/watch?v=9J7yK1TPkDo

Marilyn Manson: King Kill 33°

https://www.youtube.com/watch?v=OC4AsVjIDBA

Film

Következő művészeti águnk a filmművészet. Az eddig vizsgáltak közül ez az ágazat a legfiatalabb, mégis nagyon sok utalással találkozunk vizsgálatunk tárgyával kapcsolatban, konkrétan szabadkőműves alkotással viszont szinte csak a dokumentumfilm műfajában futhatunk össze.

A film az eddig tárgyaltak közül talán a legösszetettebb művészeti ág. Magában foglalja az irodalmat, a zenét, a színészi játékot és a képi megjelenítést is, ráadásul ez utóbbit a mai technikai háttérrel már olyan szabadon alakíthatja, akár a festő a vásznon megjelenő képi világot. Szinte nincsenek határok. Bármi megjeleníthető.

Fogságban

Aliens

Rengeteg filmben találkozhatunk szabadkőműves utalással úgy is, hogy a történethez ennek semmi köze, vagy csak egy apró adalék hozzá. Ez leginkább amerikai filmekben fordul elő, hisz ott a szabadkőművesség elfogadott és nyíltan vállalható, bár ez nem lenne elegendő indok, hiszen a legtöbb demokratikus országban ez így van. Az ok másik része, hogy a játékfilmek piacának nagy részét is az Egyesült Államok filmipara fedi le. Az ilyen apró utalások egy filmben például a főhős jellemvonásainak megerősítéséhez egy adalék csupán. Néhány példát hoznék. Az Aliens című film Apone őrmestere kezén látható szabadkőműves gyűrű, vagy a Fogságban (Prisoners) című film főszereplőjének, a Jake Gyllenhaal által alakított fiatal nyomozónak az ujján is a körzőt és a derékszöget ábrázoló ékszer fedezhető föl. Ez csak két film, de a gyűrű megjelenése valamely szereplő ujján nagyon sok alkotásban fellelhető, s mint föntebb írtam, a szereplő jellemének finom adaléka az ékszerrel szabadkőműves mivoltára utalni. Persze néhány „moziban” ez (az író, vagy rendező hiedelemvilágától függően) a titokzatos, vagy egy negatív szereplő kezén is megjelent már.

Szövetség

The Ant Bully

Sokkal látványosabb, amikor nem egy apró ékszer, hanem a „díszlet” egy nagyobb elemeként jelenik meg valamelyik szabadkőműves szimbólum. Itt viszont legtöbbször némi „szenzációhajhászásról” van szó, kihasználva a látványvilágban a szimbólumok látványosságát, valamint a Szabadkőművességet körüllengő titokzatosságot. Sokszor nem kapcsolódik hozzá valódi jelentés, inkább csak valami titokzatos elem misztikumának növeléséhez használják föl ezeket a szimbólumokat. Hasonlóval találkozhatunk a Szövetség című filmben, ami a világirodalom rejtélyes hőseit egyesíti egy közös történetben. Felbukkan a csapatban Mr. Hyde, Mina Harker (Dracula szerelme), A láthatatlan ember, Nemo kapitány, Moriarty professzor a Sherlock Holmesból és az afrikavadász Allan Quatermain. Általam nagyon kedvelt kalandfilm, és itt is felbukkannak szimbólumaink. A mellékelt fotón Nemo kapitány mögött a falat díszíti a szabadkőművesség jelképe, de több helyen is találkozhatunk a filmben más szimbólumokkal a tárgykörből.

A The Ant Bully című animációs filmben is látunk erre példát, ahol a nagymama hintaszékén bukkan föl a körző és derékszög. A történet szempontjából nincs jelentősége.

Most pedig jöjjön néhány konkrét film, ahol a szabadkőművességgel, vagy annak szimbolikájával részletesebben foglalkoznak.

Az öldöklő angyal (1962)

Luis Bunuel filmjében egy társaság gyűlik össze, egy házaspárnál, akik vacsorát adnak. A vacsora utáni zene és beszélgetés közben szinte mindenki elálmosodik, és elalszik. Reggel döbbennek rá, hogy nem tudják átlépni a szalon küszöbét. Az éjjel valami történt. A személyzet elmenekült, és egy láthatatlan fal meggátolja a ki és a bejutást is. A történettel többet nem foglalkoznék. A film társadalomkritika. A bennrekedt emberek a társadalom nagy szeletét lefedik, és míg benn vannak, beszélgetnek. A szürrealista és anarchista alkotásban, a fennálló rend alapjainak számító intézményeket kérdőjelezik meg, de sorra kerülnek a szellemi irányzatok is. Mivel tartózkodik benn egy szabadkőműves, így erről is elhangzik egy rövid beszélgetés, ahol a Rend értékrendjét, alapjait remekül elmondja a beszélő. Majd a szabadkőműves az utolsó lehetőségét is eljátssza (eredménytelenül), a Rend segélykiáltását.

A Da Vinci-kód (2006)

Ebben a filmben (mely Dan Brown regénye alapján készült) több szabadkőműves utalás is megjelenik. A kezdésnél Langdon professzor épp előadást tart, a kivetítőn pedig felbukkan a körző és iránytű szimbólum is. Titkos társaságok uralják a történetet, de a szabadkőművességgel kapcsolatban a végén kerül elő újabb utalás, a Rosslyn-kápolna szimbólumainak magyarázatával kapcsolatban, ahol valóban megtalálhatóak szabadkőműves szimbólumok és utalások, bár a 15. század közepén építették. A legérdekesebb az úgynevezett Inas oszlop. Nevét egy 18. századi legenda adja, miszerint az öreg kézműves mester nem hitt abban, hogy tanonca képes létrehozni a bonyolult faragó munkát az eredeti minta ismerete nélkül, mely egyébként máig ismeretlen. Aztán amíg a mester távol volt, a tanonc elkészítette a faragást az oszlopra, s hazatérvén, felbőszült mestere megölte. Büntetésből belevésték arcképét az ellenkező oldali falba, hogy örökkön-örökké lássa tanonca művét.

A nemzet aranya első és második része (2004, 2007)

Az első részben rengeteg szabadkőműves szimbólumot használnak a kincskeresés közben, és újfent megpróbálják összekötni a szabadkőművességet a templomos lovagokkal a film történetének kibontakozása közben.

A második részben Frederic Bartholdi is előkerül  mint szabadkőműves, és elmondják a szabadságszobor történetét, majd egy titkos levelezés kerül a történet középpontjába Viktória királynő és a szabadkőműves Albert Pike között, aki a Skót Rítus kidolgozója (a világon a legelterjedtebb szabadkőműves rítus).

The Freemason (2013)

https://www.youtube.com/watch?v=PxGI9hlblpY

Joseph James a film producere, aki maga is játszik benne. Interjúkból az derül ki, hogy ő maga is az, a való életben is. A szabadkőművességet, mint „hátteret” használják a filmben. Meggyilkolnak brutálisan és rituálisan egy gazdag bankárt. A lánya felkér egy szabadúszó írót, hogy bogozza ki a szálakat. Az író együttműködik a veterán nyomozóval, s hamarosan egy rejtélyes, és titkokkal teli világban találják magukat, ahol a gyilkos egy több száz éves legendás ereklye után kutat.

A film szlogenje, -„A szabadkőműves nem irányít mindent, csak a fontos dolgokat”- amivel reklámozzák, erősíti a sztereotípiát a szabadkőművességgel szemben, de magában a filmben egy Skót Rítusú Páholy életébe kaphatunk bepillantást (amennyire szabad), és ezt nagy hitelességgel teszi a film, bár vannak benne pontatlanságok a történet egyszerűsítése kedvéért. Például az elején egy avatási szertartással kezdődik, ami hitelesnek tűnik, viszont a történet közepe táján az egyik főhős „felvételi eljárása, és avatása már leegyszerűsített, hiteltelen bemutatást kap. A kereső (jelölt) nem láthatja a Templom belsejét és a tagokat a meghallgatása alatt (csak felavatása végén), a filmben viszont egyszerűen bevezetik a Páholyba, s minden előzetes eljárás nélkül indítanak felvételéről szavazást, ami szintén példátlan, hiszen több lépcsős, hosszú hónapokig tartó megismerési folyamatnak kellene ezt megelőznie. A film forgatókönyvét több tucat szabadkőművessel fésültették át, hogy stimmeljen a Rend megjelenítése, ami eddig szintén példa nélkül álló dolog. A forgalmazást az interneten keresztül bonyolították, de rengeteg jótékonysági vetítést rendeztek, ahol a szabadkőművesség adományokat gyűjtött. Meg lehet rendelni ezeket a vetítéseket, ahová a producer saját költségén viszi el a filmet, s ezzel a lehetőséggel a világ több száz Páholya élt már. Azt hiszem, munkánk ezen részében e miatt a háttér miatt ez a film a legjelentősebb alkotás.

Most pedig néhány szó a dokumentumfilmekről.

Mivel ennyire izgalmas, rejtélyes és érdekes a téma, nagyon sok dokumentumfilm próbált már utána járni a Rendnek. Ezek között vannak kissé szenzációhajhász, és kérdéseket nyitva hagyó filmek, melyekben a közölt ismereteknek rendesen utánajárnak, mint például a Titkos társaságok sorozat tagja  A szabadkőművesek című rész, vagy az Amerika titkos dossziéi sorozat szabadkőművesekről szóló része. Vannak nagyon komoly háttérmunkával készült, teljes hitelességre törekvő munkák, mint pl. a National Geographic csatorna szabadkőművesekkel foglalkozó filmje, de vannak az „ellentábort” erősítő, az összeesküvés elméleteket erősíteni szándékozó alkotások is, mint mondjuk a AVATARA szabadkőművesekről szóló filmje, vagy a Szabadkőművesség Igazi Arca.

Összegzés

Ebben a részben is láthattuk, hogy a szabadkőműves művészek mennyire elkötelezetten, a munkáik által is hirdetik a Rend értékrendjét, üzenetét. Az is bebizonyosodott, hogy a művészetek szinte minden területéről találhatóak nagy alkotók a Páholyok tagságában. Az pedig, hogy a zene és a film világában a nem szabadkőműves alkotók is használják a szimbólumokat, hitelesen, reálisan vagy megfelelő „előtaggal”, azt mutatja, hogy ezek egyrészt nagyon izgalmasak és látványosak ahhoz, hogy „csak úgy” is fölhasználják őket, másrészt pedig azt, hogy a szabadkőművesség igenis él a köztudatban, és rendre előkerül, rendre foglalkozik vele a világ. Ez pedig  – a hiteles alkotások által- azt jelenti, hogy üzenetünk mégis túljut Páholyaink falain.