Vitához: hogyan van ez jelen a szabadkőműves hagyományok és alapelvek továbbadási módszereiben?

 Az élménypedagógia

     Az élménypedagógia módszere napjainkban egyre „divatosabbá” válik, és szívesen alkalmazzák számos helyen a reklámvilágtól kezdve a vállalati szervezésen, csapatépítésen át egészen a bűnmegelőzés területére is eljuthatunk, ahol szintén nem ismeretlen fogalom és módszer az élménypedagógia. De – ha már a pedagógiánál tartunk – természetesen az erdei iskoláknak is ez adja az alapját és elsősorban az élményre, a tapasztalatszerzésre építenek.

     Az élménypedagógia, ha szóösszetételnek tekintjük, akkor az élmény és a pedagógia szavakból tevődik össze. Ebben az esetben gondolhatunk az oktatás során egy tanórára, amely számunkra jól sikerült, és a gyerekeknek is olyan élményt adott, amire szívesen emlékeznek vissza. Ilyen lehet például egy olvasott mese eldramatizálása, eltáncolása vagy akár egy jól sikerült fizikai vagy kémiai kísérletnek a bemutatása. Ennek hatására a gyerek otthon szívesebben, motiváltabban fogja megtanulni a tananyagot. Azonban az élménypedagógia ennél sokkal többet jelent. Az élménypedagógia ugyanis kilép az osztálytermi keretek közül és a diákok saját tapasztalataira, élményeire épít a természet segítségével, sok játékos feladatot használva.

„Az élménypedagógia, megfelelő alkalmazással, egy igen hatékony módszer, de csak akkor, ha a felhasználása célzott, és a csoportban vagy csapatban felmerülő problémák feltárása előzi meg a tényleges munkát.” (Kispéter – Gratzer-Sövényházy, 2020: 263.). Az élménypedagógia előhozza a csoportban rejlő konfliktusokat és feszültségeket, ezért érdemes erről már időben tájékozódnunk. Az élménypedagógia nem csupán az élmények megszerzéséről, annak hajszolásáról szól, hanem feldolgozzuk az átélteket és ezt a tapasztalatot „átvisszük a résztvevők élethelyzeteibe, kivetítjük a mindennapjaikra, és új célokat fogalmazunk meg általuk.” (Kispéter – Gratzer-Sövényházy, 2020: 11.)

     A módszer gyökerei már a XVII. századig nyúlnak vissza. 1653-ban Comenius fogalmazta meg, hogy: „Adatassék a gyermekek kezeikbe, hadd gyönyörködtessék magokat a képeknek megnézésével kedvek szerint, hogy azokat voltaképpen megismerhessék, még otthon is, minekelőtte az oskolában elkűldettetének.” Comenius több élményalapú módszert is megfogalmaz. Szerinte a tanulás-tanítás ne csak a magolásról szóljon, hanem tanítson meg gondolkodni. De megemlíthetjük John Locke-ot is (1693), aki szintén azt emeli ki, hogy a tudás a tapasztalatból születik és ehhez a tapasztalatszerzéshez használjuk fel a gyermeki kíváncsiságot is.

     A XIX. század utolsó harmadában, Európa nagy részében, Herbart pedagógiája vált szinte egyeduralkodóvá a pedagógusok gondolkodásában, illetve az iskolai gyakorlatban. Az oktatás egy előre megírt tanterv alapján, órarend szerint folyik, ahol különböző tantárgyak követik egymást, és az óra végét csengő jelzi. A gyerekek a padokban ülve szótlanságra, mozdulatlanságra vannak ítélve, és a tanítás főszereplője és irányítója a tanár. Ezeket a „zárt iskolákat” akarták megszüntetni a reformpedagógia képviselői.

     John Dewey tagadja a hagyományos módszerek létjogosultságát, szerinte szakítani kell a Herbart-féle „könyviskolával”, és azt állítja, hogy a gyermeket az életre kell nevelni. Az iskola legyen maga az élet, éppen ezért egy leegyszerűsített társadalmi környezetet kell reprezentálnia. A tankönyvszagú oktatásban a gyermek készen kap mindent, nem kell gondolkodnia, az életben azonban nincsenek kész ismeretek, éppen ezért ránk vár az a feladat, hogy hasznosítható tudást szerezzünk. Dewey nevéhez fűződik az első publikált élménypedagógiai könyv megjelenése „Experience and Education” címmel.

     Németországban, Kurt Hahn egy teljesen új képzési, oktatási modellt dolgozott ki, amelynek lényege a tapasztalati oktatás. Az 1920-ban alapított Salem Schule iskolában az új módszer szerint folyt az tanítás. Hahn úgy gondolta, hogy a személyiség fejlődéséhez, illetve az érettség eléréséhez nem akadémiai tudás megszerzésére van szükség, hanem aktív tapasztalatszerzésre. Ezt nevezte el outdoor élménypedagógiának vagy más néven kalandpedagógiának. Az élmény és a kaland olyan tapasztalatot biztosít, amely különböző készségek fejlődését (együttműködés, tolerancia, segítőkészség) segíti elő. A tapasztalati tanulás modelljét – Kurt Hahn gyakorlati alapjaira építve – David Kolb alkotta meg az 1970-es évek elején. Kolb megfogalmazása szerint „a tapasztalati tanulás egy olyan folyamat, mely során a tudás a tapasztalat átalakulása által jön létre.”

     A reformmozgalmak tárgyalása során fontos megemlíteni a Rudolf Steiner által képviselt Waldorf pedagógiai irányzatot. A Waldorf iskolát a szív, a kéz és a fej iskolájának is tartják:

• szív, mert a művészeteknek nagy jelentőséget tulajdonít
• kéz, mert mozgásfejlesztésen keresztül erősítik a gyermek akaratát
• fej, mert túllépnek a hagyományos oktatási modell keretein és a gyermekek gondolkodását és az önálló következtetés képességét fejlesztik.

     A XX. század elején, 1907-ben, Robert Baden Powell, azaz „Bi-Pi” megalapította az első fiú cserkészcsapatot „Boy Scouts” néven. Az élménypedagógia oktatása, az alapok lefektetése az ő nevéhez fűződik. Bevezette a cserkészmódszert, tulajdonképpen őt tekinthetjük a modern élménypedagógia atyjának is. „Szellemi mottója a híres „learning by doing”, a cselekedve tanulás vagy cselekvés általi tanulás.”

Az élmény és megközelítései

    Mit jelent az élmény? A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint olyan „esemény, történés, amelyet az ember lelkileg is átél, s amely mélyebb hatást tesz rá, ill. az a lelki folyamat, amellyel bizonyos jelentősebb eseményeket, történéseket a saját maradandó lelki tartalmává alakít.” Az élmény mindenki számára mást jelent, vagyis szubjektív. Ami nekem pozitív élmény, az lehet, hogy másvalakit untat, de fordítva is igaz lehet, ami nekem túl stresszes élménynek tűnhet, az másnak pozitív lehet. Vagyis elmondhatjuk, hogy az élmény lehet pozitív és negatív is. Élmény lehet egy kirándulás, egy jó beszélgetés, egy festészeti kurzuson való részvétel, és még sorolhatnám tovább.

     Az élményen meglepetést és változatosságot is értünk. „Azt a változatosságot nevezzük ma élménynek, amely soha nem kapcsolódik a pillanathoz és a figyelemhez.” (Kispéter-Gratzer, 2008: 11.) A tudatos tanítás, tanulás során az élmények nem egy-egy mérföldkövet jelentenek, hanem kiindulópontokat. „Azt a lehetőséget kínálja fel, hogy a résztvevők új szerepeket, magatartásmódokat próbáljanak ki, fejlődjön önismeretük, és képesek legyenek felismeri a csoportban betöltött szerepüket, hogy felismerjék, mindenki hasznos tagja a csapatnak, és együtt sokkal több dolgot tud véghez vinni a közösség, mint az egyének külön-külön.” (Kispéter-Gratzer, 2008: 12.)

     Werner Michl (2015) az élménypedagógia jelentésének magyarázatát egy mérleg működéséhez hasonlítja.  A mérleg bal serpenyőjében maga az élmény jelenik meg, melyet a pedagógus közvetít. A gyerekek, illetve az egyének ezt az eseményt élménnyé formálják, majd a pedagógus ismét bekapcsolódik a körbe. Az ő feladata, hogy ezt az élményt nevelő hatásúvá alakítsa. A mérleg jobb oldali serpenyőjében tehát a kifejezés és reflexió szerepel. Ami már egyszer megtörtént velünk, amit már átéltünk, azt újra a felszínre kell hozni. Ezért fontos a feldolgozás, a különböző reflexiós módszerek alkalmazása. A reflexió után a transzfer ellenőrzése következik: Mit tanultam? Mit tudok alkalmazni ebből a mindennapokban? Nagyon fontos, hogy ha elsősorban eseményeket kínálunk reflexió nélkül, akkor a serpenyő bal oldalra fog elbillenni és a „szabadidőpedagógia széles mezőjén találjuk magunkat”. Abban az esetben, ha az események értékelésére fordítunk több időt és figyelmet, akkor inkább az önismeretünket fejlesztjük és a mérleg jobbra fog elbillenni. Az élménypedagógiában ideális esetben a mérleg egyensúlyban van. „Csak akkor beszélhetünk élménypedagógiáról, ha az élményeket folyamatosan törekszünk reflexió és transzfer útján pedagógiailag hasznossá tenni. A falmászás, a vadvízi evezés vagy a vitorlázás mind olyan természeti sportok, melyek örömteliek és értelmesek. Ha azonban csak öncélúan végezzük ezeket, akkor megmaradnak egyszerű szabadidős elfoglaltságnak.” (Michl, 2015)

…..A fentiek ismeretében elmondhatjuk, hogy a tanulás is lehet élmény. A tapasztalati tanulás olyan folyamat, amely során a tudás a tapasztalat átalakulása során jön létre. (I1). Az amerikai székhelyű Association for Experiential Education (AEE), mint a módszertan egyik világ-vezető szervezete, a következő definíciót alkalmazza a tapasztalati tanulás alapú folyamatokra (Experiential Education) : “egy filozófia, mely számos módszertant foglal magába, melyekben a képzők a tanulókkal a tudás növelése, a készségek fejlesztése, az értékek tisztázása és a saját közösség számára fontos hozzájárulás képességének fejlesztése céljával tudatosan dolgoznak direkt tapasztalással és fókuszált visszajelzéssel.” (I1). Weiss (1995) a tanulás eredményességét vizsgálta, és megállapította, hogy a felnőttek három nap után

• az olvasott anyag 10%-ára,
• a hallott anyag 20%-ára,
• a látott anyag 30%-ára,
• a hallott és látott anyag 50%-ára,
• a kimondott anyag 70%-ára
• a megtapasztalt, cselekvéshez kötődő anyag 90%-ra emlékeznek.

 A cserkészek élménypedagógiai tevékenységei

           A cserkészmódszer egyik alapvetése a cselekedve tanulás. Vagyis valamely feladatot, problémát, a képzési anyag átadását játékos formában oldják meg.

          „Mondd el és elfelejtem, mutasd meg és megjegyzem, engedd, hogy csináljam és megértem” (Konfucius. é.n.).  A tanulás hatékonysága nagyban függ attól, hogy hány érzékszervünkön keresztül juttatjuk be az információt. Hallás után kb. 20%-os a hatékonyság. Ha ezt az információt már pl a táblára is felírjuk, vagyis látjuk és halljuk, akkor már 40%-ra nő a hatékonyság. Ha már személyes kapcsolatba is kerül vele (pl megfoghatja), akkor 60%-ra módosul. A leghatékonyabb akkor lesz a tanulási folyamat, ha végre is hajthatjuk és gyakorolhatjuk.

Keretmesék a cserkészeknél

     A cserkészév megkoronázása nem más, mint maga a tábor, melynek szervezésekor a vezetők figyelembe veszik a résztvevők életkorát és külön tábort szervez(het)nek a kiscserkészeknek (6-10 év) és a cserkészeknek (beleértve a kószákat és az idősebb korosztályt is) A kiscserkészeknek a tábor általában 5 napos, míg a nagyobb cserkészeknek már 10 napig tart a program.

Ha a gyerekek nem is tudják megmondani, hogy helyileg hol volt az esemény, arra biztosan emlékezni fognak, hogy mi volt a keretmese a táborban. A mese ugyanis másik dimenzióba helyezi az eseményeket.

     „Magyar cserkészsajátosságnak tekinthető a cserkészprogramok kerettörténettel övezése, amely egyfelől élménypedagógiai eszköz, másfelől a kerettörténet kulturális, történelmi, társadalmi, környezeti hátterét (irodalmi művek, történelmi események, korok stb.) is megismerteti a cserkészekkel. A túrákhoz, portyákhoz, tanyázáshoz, táborozásokhoz igazított keretmese rendszerességet ad a programnak, illetve ideális esetben aktivitásra, döntési helyzetek megoldására, kreativitásra ösztönzi a résztvevőket.” (EINK 2020) A keretmesék átszőhetik az egész évet, de megjelenhetnek egy-egy őrsgyűlésen vagy keretet adhatnak a portyáknak is. Ebben az esetben a különböző eseményekhez és programokhoz különböző keretmeséket illesztenek a szervezők.

     A keretmesét a cserkészek, mint nevelési eszközt használják. Egyrészt a mesének mindig van valamilyen üzenete, amivel tudást vagy értéket tudnak átadni a gyerekeknek, másrészt a cserkészek személyisége is fejleszthető azáltal, hogy a különböző szerepekbe élhetik bele magukat elvárások nélkül. Nagyon sok cserkészcsapatnál megjelenik a Dzsungel könyve világa, melyet már Bi-Pi is alkalmazott a kiscserkészeknél. De a száraz, könyvszagú történelmi ismereteket is átadhatjuk keretmesébe ágyazva, melynek során a gyerekek – a mese által – belehelyezhetik magukat az adott korba és szituációba. A jó keretmese elsősorban gyermekközpotú, figyelembe veszi, hogy a gyerekek hogyan tudnak bekapcsolódni és aktív részesei lenni a történéseknek. Nagyon fontos, hogy a keretmesének a vezetők által is megfogalmazott célja legyen. Ilyen cél lehet például az élménynyújtás, fantáziavilág szélesítése, feszültségoldás vagy történelemtanítás.

     A keretmesék egyik fontos kelléke a ruha és az adott korra jellemző tárgyak, különböző eszközök esetleg pénzek. A vezetőnek a színészi képességére is szüksége van. Fontos, hogy annyira bele tudja magát élni a szerepébe, hogy a játéka magával ragadja a nézőket.

     A cserkészvezető képzésben nagyon fontos szempont a hitelesség. Példát mutatni úgy lehet, ha valódi tartalom van a mintát jelentő vezető mögött. Bi-Pi szerint „a fiú nem azt teszi, amit hall, hanem azt, amit lát.” Sík Sándor által megfogalmazott vezetői erények a következők: felelősségtudat, együttműködési készség, szolgálat, elkötelezettség és az áldozatokkal járó vezetés tudatos vállalása.

     A keretmese során a szereplőket a történetbeli nevükön kell szólítani. Így lehetséges, hogy pl. a „Perzsa birodalomban” találkozhatnak a gyerekek Fatimával, a hastáncosnővel, de velük szembe jöhet az erdőben XY, a görög rabszolga

     A keretmesés táborokat mindig a természetben rendezik meg, ahol néhány nap alatt, az előtábor során, a cserkészek megépítik maguknak a saját kis városukat. Fából, kötelekből elkészítik az asztalt, székeket, a sátruk melletti polcukat. Latrinát ásnak, vizes helységet ácsolnak – ez lesz a fürdőszobájuk. A gyerekek kreativitása és kézügyessége is fejlődik a munka során. Ahhoz, hogy a táborban boldogulni tudjanak a gyerekek, az alapismereteket pl. csomózás, tájékozódás, túrajelek, növényismeret az őrsgyűléseken tanulják meg, játékos formában. A keretmesék témája pedig szinte bármi lehet: Vadnyugat, Indiánok, Star Wars, Kalózok, Perzsa birodalom, Honfoglalás, Egyiptom, Asterix és Obelix…és még sorolhatnám. De mindenképp olyat kell választani, amely az adott korosztály számára érdekes lehet és a tudásuknak is megfelel.

• Kiscserkészeknél nagyon fontos a keretmese, mivel ők még állandóan játszanak, nagyon bele tudják magukat élni. Nem szükséges nagyon mély témákat erőltetni, hanem inkább az élményadás a fontos.
• Cserkész korosztálynál már egy kicsit nehezebb a dolgunk, hiszen ők már lázadnak, akár direkt megpróbálják elrontani a jeleneteket, nem akarják beleélni magukat a történésekben, mert az már „ciki”. Viszont, ha a a vezetők képesek humort és lazaságot belevinni a játékokba, akkor így könnyebben be tudják vonni az „ellenállóbb” gyerekeket is.
• A kósza korosztály is elég kritikus tud lenni, de a koruk miatt már bevonhatók a szervezésbe, szabadon engedhetik fantáziájukat és nagyon jó jelenetek sülhetnek ki.Minél igényesebben készítenek elő egy keretmesét, annál könnyebb a vezetőknek és a résztvevőknek is beleélni magukat. Minél több az eszköz, annál hihetőbb minden. A vezetők szereplőként is példát mutatnak, ők azok, akik a keretmesébe életet lehelnek.

Szabadkőművesek a „történetben”

John Locke

John Dewey

A Waldorf pedagógia atyja: Rudolf Steiner (egyértelmű bizonyítékot nem találtam rá, csak utalásokat sok helyen.)

Cserkészmozgalom alapítója: Sir Robert Baden-Powell (Kipling barátja)