Három kívánság, három királyfi de még a magyar igazság is három!

Az ókori történelemben a hármast tartották a legszentebb számnak. Misztikus erényei iránti tisztelet még a kínaiakban is fellelhető, akik szerint a számok egytől kezdődnek és a háromnál válnak tökéletessé. Arisztotelész szerint magába foglalja a kezdtet a véget és mindazt ami a kettő közt lelhető fel, pitagoreusok tökéletes harmóniának nevezték.

Bármilyen messze is nyúljon vissza a történelembe a kíváncsiságunk, bele fogunk botlani a hármas számba és számos köré felépített szimbolikus világba, legyen az tudomány, irodalom, mítosz vagy épp legenda. Különböző kontextusban feltűnő megannyi eszmét, értéket, meglátást képviselve a hármas a világ egyik legtitokzatosabb szimbolumává vált.

Hogy a fent említett széleskörűség alakot öltsön, tekintsünk most egy kicsit a középkori Olaszország fele, pontosabban Firenzére ahol Dante 10 éven keresztül alkotta a középkor enciklopédiájának is nevezett fő művét, az Isteni színjátékot. A költő túlvilági utazásának három állomása van, a Pokol, a Paradicsom és a Purgatórium. A hármas szám az Isten, az univerzum és az ember spirituális és intellektuális belső rendjének kifejezője. A megismerhetővé vált, tudatra ébredt egység. Tökéletes szám: a totalitás, a befejezettség száma. A múlt-jelen-jövő hármassága az idő teljessége, egysége. A befejezett mű egy kerek egész, egy tökéletesre zárt kör a hármas szám és szimbolikája révén. De nem Dante volt az egyetlen aki kiaknázva ezt, belelehellte ezt a nagy hatalommal bíró számjegyet a munkáiba, hiszen Shakespeare a Macbethben három boszorkányt választott arra hogy, egyesek véleménye szerint, képviseljék a görög mitológia három alakját Klóthót, Atroposzt és Lakhesziszt, akik a sors fonalának felügyelői. A moiráknak is nevezett komor istennők a maguk hármasságában az emberi élet teljes hosszát felölelik, hiszen Klóthó fonja, Lakheszisz gombolyítja, Atroposz pedig a halál pillanatában elmetszi a fonalat.

Az általam leginkább kedvelt irodalmi utalások vizét elhagyva a közismert matematikus és filozófus, Pitagorász és a pitagoreizmus a következő említésre méltó rész. A számok atyja és az őt követők a természet minden jelenségét számszerű viszonyokra igyekeztek visszavezetni. Tanaik szerint a hármas az elsőszülött és egyben legidősebb szám, ami alakzatként a Vesica Piscisből, kettős körből avagy, olasz nevén, mandorlából emelkedett ki. Pitagorász egyiptomi beavatottaktól tanult, így a saját maga által alapított misztériumiskolában azt tanította, hogy a Vesica Piscis az örökké létező világ és az anyagiként megnyilvánult világ közös része, egyfajta metszete, amiből a hármas mint a számok legtökéletesebbike tör elő.

A számszimbolika több változatban létezik, a pitagoraszi vonatkozás egy a megannyi változat közül. Példának okáért a Bibliára teljesen eltérő számszimbolikai sajátosságok jellemzőek. Itt nem a mögöttük rejlő törvényszerűséget vagy a világ összefüggéseit esetleg belső rendejét igyekeznek képviselni.

A világ minden hagyománya és kultúrája meg van győződve arról, hogy az emberek különböző jeleket kaphatnak az univerzumból. A hármas számnak ily módon jelentős szerepe van a szentírásban.  Bár számtalanszor megjelenik de elsődlegesen az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységét jelenti, három személyt egyetlen, egész és hibátlan lényegben. A létet és a megismerést képviselő abszolút kezdet és misztérium, szilárd és megingathatatlan. A sor hosszúra terjed a háromkirályok és az ajándékaik, Noé három fia és még számtalan elemen keresztül, illetve a háromszoros ismétlés nagyobb hangsúlyt ad valaminek, vagy kiemeli a megbízhatóságát. Egy cselekvés háromszori végrehajtása, vagy egy esemény háromszori megtörténte annak teljességét, befejezettségét, végérvényességét jelenti.

Szinte természetesnek vélhetjük, hogy egy ilyen erővel és történelemmel bíró szimbólum a szabadkőművességbe és annak rítusaiba is beitta magát, mondhatjuk, hogy mindennek az alapját képezi a maga törvényszerűségével. Kezdjük máris a templomajtóban állva inasokként, három esztendősen, hármas kopogással, ezt már csak megszokott rendben követi a hármas lépés. Most ebben a pillanatban, templomunkban ülve a tekintetünk megannyi tökéletes hármasságon állapodhat meg: a deltán – a fénylő háromszögön, mely a világegyetem nagy építőmesterének jelképe, a három kis világosságon  avagy a bölcsesség, az erő és a szépség szimbólumán,  melyek jegyében az ideális munka zajlik  – a Biblia, a körző és a szögmérő triádja, melyek az egyetemes szabadkőművesség tökéletes szimbólumai.

A michigani Ann Arbor város páholyának érdemes főmestere eképpen fogalmaz: “Az öt érzékszerv közül e három a legbecsesebb: hallás, látás és érzés. A szilárd test háromdimenziós alakzat, nevezetesen: hosszúság, szélesség és magasság, de a három legjelentősebb számomra a testvériség ékszereinek számító erények, melyek: a figyelmes fülek, oktató nyelvek és hűséges szívek, mert a figyelmes fül a tanító nyelv hangját fogadja és a kőművesség titkai biztonságban helyezkednek el a hűség tárházában.”

A szimbólumnak, mint fogalomnak a pontos definíciója eképpen szól: a szimbólum a legáltalánosabb értelemben vett jel, amelyhez egy jelentés kapcsolódik. A szimbolika az én látószögemből szemlélve a világegyetem törvényeinek emberi léptékű megjelenítése. Ez megjelenhet szavakban, képekben, számokban, melyet végső soron az emberi tudásvágy eredményezett A szimbólumhasználat tette az embert emberré, hiszen minden emberi viselkedés jelképes viselkedés, amelyet az adott embercsoport maga ruház fel. Az embert szimbólumteremtő lénynek nevezi a szakirodalom, a szimbólumképzés az ember egyik megkülönböztető jegye. Véleményem szerint, természetünkből adodóan szeretünk látható vagy épp láthatatlan dolgokba kapaszkodni és a szimbólumok ezt segítik elő. Sok esetben a láthatatlant is szimbolizálják.

A hármas szám szimbolisztikája révén olyan dolgokkal engedi asszociálni az embert, amelyek önmagukban nagy erővel bírnak, így a teljesség, befejezettség, divinitás, szabályosság…, maga a megtestesült tökéletesség, önkéntelenül is ezeket az érzéseket kelti egy személyben és ez minden vetületében pozitív és megnyugvással jár együtt. Hiszen ki ne gondolna valamit, ami a teljesség fényében pompázik megnyugtatónak és fennköltnek sőt meggyőzőnek? Kulcsfontosságú fogalom a meggyőződés. Korunk társadalmának nagy dilemmája a kérdés: hogyan lehet egy személyben meggyőződést kelteni? Bizonyos kutatások szerint kampánybeszédek, reklámok keretében három állítás meggyőz, de négy (vagy több) szkepticizmust vált ki, és megfordítja a kezdetben pozitív benyomást.

Miként láthatunk mögé ennek az oly sokoldalú szimbólumnak? Honnan kezdjük, hogy sikerüljön megérteni megannyi kúltúra és társadalom rá bízott jelképes értékeit? Ha sikerül elmélyülni ezekben a kérdésekben és visszamenni az idők – talán fogalmazhatok így – kezdetéig akkor az első lépés megtettnek tekinthető. Világformáló elméleteknek, eszméknek és történeteknek szolgál alapul az általa képviselt misztikus tökéletesség. Számtani, irodalmi bravúroknak képezte a központját…de feltevődik a kérdés: mit jelent számunkra? Mit jelent a mi testvériségünkre nézve? Mindamellett, hogy jól meghatározott szerepe van, a templom és a rítusok elemeinek alapjai közt szerepel…szimbolizálnia kell a testvéri láncunkat, ami egy és elszakíthatatlan, a becsületet, szerénységet, szorgalmat. Meg kell látnunk benne azt, amivé a szabadköművesség által válni szeretnénk: a jobbat, minden vonatkozásban a jobbat. Hiszem, hogy ez a tökéletesnek számító szimbólum képviselheti a testvériség összetartó erejét és a törekvést arra, hogy minél simábbra csiszolódjon a durva kő.