A V:. E:. N:. É:. M:. D:., és az E:. Sz:. K:. N:.

Béremelési munka Jákinról L:. fokon,

Budapest Keletén, 6023. június 14-én

ÉFM:., Kedves Tv:.-ek!

Ahhoz, hogy közelebb kerüljek Jákin jelentéséhez a Szk:.-ségben, illetve ahhoz is, hogy végiggondoljam, számomra mit jelent, milyen jelentést közvetít, foghattam volna a lexikális anyagot, és felsorolhattam volna definíciószerűen, amit tudunk róla: “Salamon templomának kapujában, annak is a jobb oldalán állt Jákin oszlopa, a Szk:. hagyomány szerint itt kapták bérüket a kőműves L:.-ek. Nevének jelentése megalapoz, illetve fenntart.”

Jákin felfedezését ehelyett inkább ott kezdem, ahol Templomunkba lépve legelőször szembetalálkozom vele. Jákin és Boáz, a két oszlop Salamon templomát idézi fel – csakúgy, mint oly sok más szimbólum, mely körülvesz minket ebben a rituális térben. A Szentírás így ír a két oszlopról a Krónikák II. Könyvének 3. fejezetében, az 1., valamint 15-17. versben:

” ¹Salamon hozzá is látott, hogy templomot építsen az Úrnak Jeruzsálemben, Morija hegyén […] ¹⁵Az épület elé két oszlopot állíttatott. Magasságuk harmincöt könyök volt, az oszlopfő pedig a tetejükön ötkönyöknyi. ¹⁶Láncocskákat is készíttetett, akárcsak a szentélyben, és az oszlopfőkre helyeztette őket, aztán száz gránátalmát, és a láncocskákra aggatta őket. ¹⁷Az oszlopokat a templom elé állíttatta fel: az egyiket jobbról, a másikat pedig balról. A jobb oldalit Jákinnak, a bal oldalon levőt pedig Boásznak nevezte el.”

Vagyis a két oszlop a külsejét, megjelenését tekintve egyforma, csupán a magukban jelentésükben térnek el. De mielőtt erre, mármint a jelentésükből fakadó gondolataimra rátérnék, egy pillanatig még elidőzöm a fizikai megjelenésen. Amit ugyanis a bibliai versben olvashattunk, az Templomunk I:. fokú berendezésében jelenik meg, hiszen a két oszlop tetején I:. fokon nyugszanak gránátalmák – illetve a gránátalmákat szimbolizáló kövek. Avatásom során kíváncsian vártam, hogyan fog Templomunk, ez a látszólag rögzített elemekkel operáló tér újabb jelentésekkel megtelni. Emlékszem, amikor megláttam a két oszlopot, meglepetéssel és izgalommal fedeztem fel, hogy a gránátalmákat jelképező kövek helyét egy földgömb és egy éggömb vette át, majd az öt utazás során újabb szimbólumokat fedeztem fel, egészen a fejünk fölött kirajzolódó lángoló csillag megjelenéséig.

Az I:. fokon alaposan megismert Boáz oszlop most a földgömböt hordozta, míg Jákinon az éggömb foglalt helyet. I:.-ként még az alapokkal ismerkedtem, épületem alapjait kellett felépítenem, de L:.-ként már erre az alapra kell építkeznem – felfelé, az ég felé irányulva. Első pillantásra nekem ezt közvetítette ez a változás, melyről rögtön tudtam, hogy szimbolikáját alaposabban át kell gondolnom ahhoz, hogy személyes mondanivalója kiteljesedhessen számomra.

Közhely, hogy statisztikailag akkor a legnagyobb esélye, hogy egy autóvezető balesetet okoz, amikor a jogosítványa nagyjából két éves. Hiszen eddigre már kiismerte a kocsiját, a forgalomban is eligazodik, és megnő a bátorsága. Akár vakmerővé is válhat, mert az újonnan szerzett tudás hatalmas önbizalmat ad neki, de a rutin, melyet az elmélyült ismeretek nyújtanak, még nem az övé. Ebből fakad a két éves sofőr igazi veszélyessége.

L:.-ként béremelésem óta feladatomnak tekintem, hogy erről a tanulságról ne feledkezzek meg, hanem tovább vigyem magamban az I:.év csendjének tapasztalatait és tanulságait. S hogy ez nem is annyira egyszerű feladat, s hogy mennyire emberi túl magasra szárnyalni, majd a mélybe zuhanni onnan, ahol már elszakadtunk gyökereinktől, arról Ady így írt Ifjú Hegedüs Sándor Ikarosz című színházi darabjának a bemutatója alkalmából:

„Daidalosz fia, Ikarosz, miért is nem hajtottál bölcs atyád szavára? Kellett neked a Nap felé törnöd viaszkos, csinált szárnyaiddal? Atyád nem vakmerősködött, s neki sikerült célhoz érnie. Téged elveszített a Nap. Tengerbe fúltál, Ikarosz. Igaz, hogy ezáltal gazdagabb a világ egy szép mítosszal, mely példázza a bús emberlényi sorsot: szárnyatlan madarak, bolond, silány emberek, szárnyakat öltünk, Nap felé törünk, s a nyakunkat törjük ki. De mégis lehettél volna bölcsebb, óh Ikarosz. És minden ember-ikarosz lehetne bölcsebb. Dehát a krétai expedíció óta hiába minden prédikáció. Az emberek szeretnek repülni és zuhanni.” (Budapesti Napló, 1905. március 18.)

Szárnyatlan madarak, bolond, silány emberek. Durva kövek, melyeken dolgozni minden Szk:. Tv:.-nek feladata, hogy el tudjuk kerüni a bús, emberlényi sorsot – hogy tartani tudjuk magunkat a kitűzött mértékhez, épüljünk, legyünk többek annál, akik tegnap voltunk, de közben ne szakadjunk el a gyökereinktől. Ahogy Daidalosz is sokkal több lett egyszerű embernél azáltal, hogy szárnyaival átszelte az eget, és célba ért anélkül, hogy ítélőképességét elhomályosította volna a túl nagy fényesség felé törekvés kísértése.

A Jákinon megjelenő éggömb egyszerre jelenti számomra a kitáruló lehetőségeket, az egyre bővülő tudást, és az égbolt végtelenségében megjelenő figyelmeztetést is. Hosszú még az utam, számtalan titok, szimbólum és tudás rejtve van még előttem, siettetnem mégsem kell a megismerésüket, mert utamon megfontoltan és határozottan haladva el fogok jutni oda, ahol érdemessé válok ezek megismerésére. Hiszen a szent törvény könyvén fekvő szerszámok is arra emlékeztetnek, hogy jó úton haladok, de még messze utam vége – a körző egyik szára már a derékszög felett van, de a másik szára még a derékszög alatt nyugszik. Olvasni már tudok, de írni még nem.

A földgömb és éggömb párosában megelevenedett számomra a két oszlop nevének jelentése is. Hiszen Boáz az erő, Jákin pedig egyes fordítások szerint fenntart. A föld ereje kell ahhoz, hogy az eget fenntarthassa. Föld és levegő, szilárd és légnemű. Két princípium, mely egymással ellentétes, de egymás nélkül mit sem érnének. Mint a Fény és a Sötétség. Mint Templomunk padlóján a fekete és fehér négyzetek. Kiegészítik egymást, egyensúlyt teremtenek, de a kettejük között megszülető feszültség révén többletjelentést is hordoznak. Többletjelentést, mely mindannyiunk számára más és más lehet. Számomra ez azt a gondolatot testesíti meg, hogy első ránézésre túl van biztosítva ez az alátámasztás, hiszen az eget alkotó levegő könnyű, szinte súlytalan, mégis elképesztő súlyú sziklán, magán a földgolyón nyugszik. De az égbolt éppen végtelensége miatt válik súlyossá – egyetlen oxigén vagy nitrogénmolekula emberi mértékkel felfoghatatlanul kicsi súllyal rendelkezik, de ugyanezek a molekulák végtelen mennyiségben már ólomsúllyal nehezednek ránk. És ezt a terhet csak azok a hegymászók veszik észre, akik a csúcs közelében ledobják magukról az égbolt súlyát, az alacsony légnyomás miatt megváltozik testük működése, akár légzőkészülékre is szükségük lehet.

Azzal, hogy Boáz után Jákin értelme is feltárult, immár teljessé vált előttem Templomunk kapuja, valóban alkalmassá vált arra, hogy a rituális teret elválassza a pitvartól. De a földgömb és éggömb által meghatározott Univerzum a Keleten megjelenő nap- és holdszimbólummal is kiegészül, újabb teret jelölve ki ezáltal. Boázzal szemben a hold foglal helyet, Jákinnal szemben pedig a nap. Nem pusztán nappal és éjszaka, fény vagy sötétség, hanem férfi és nő, aktív és passzív princípiumok párosa jelenik így meg. Ahogy a L:. eszközeit is párosával soroljuk fel – aktív és passzív eszközök ezek, párba állítva. Együtt alkalmazva vesszük igazán hasznukat, így tudnak kiteljesedni munkánk során.

Jákin az aktív, mely megmozdul, megmozdít. A hagyományos értelemben vett férfi megtestesülése, mely a nap vakító fényét hordozza. Boáz a passzív, a hagyományos értelemben vett női minőség – ezt jeleníti meg a hold, mely a nap fényét tükrözi vissza, saját fénnyel nem rendelkezik, mégis megvilágítja a sötétséget. És hogy ez mit üzen a L:.-nek? Nem szabad hagynunk sem azt, hogy a nap fénye elvakítson, sem pedig azt, hogy a hold fényének csillogása letérítsen utunkról. A lángoló csillagot kell követnünk, hogy egyik irányba se térjünk el célunktól.

Jákin azonban nem csupán a fizikai térben jelenik meg a Templomban.

Az eddigiekben öt pontot jelöltem ki, melyek mind kapcsolódnak egymáshoz: a két oszlopot, a napot és a holdat, valamint az oltárt. Ilyen és ehhez hasonló a transzcendentális vonalak át- meg átszövik Templomunk terét, újabb mélységet adva a benne megjelenő szimbólumoknak. A L:. avatás során Templomunk égboltján megjelenő lángoló csillag vonalainak, valamint a L:. fokon a Templom kapuja felett világító pentagramma transzcendentális és szimbolikus jelentéseit meghagyom más L:. Tv:.-eknek, akiknek a béremelésre irányuló munkája ezt veszi témájául. Ehelyett tekintetemet lejjebb irányítom, így térképezem fel a Templom kiemelt pontjait.

Hol jelenik meg tehát ez a láthatatlan Jákin?

A  kabbalista hagyomány szefíráknak vagy szefirotoknak nevezi Isten emanációit, azokat az attribútumokat, melyeken keresztül az Örökkévaló felfedi magát előttünk, és amelyek segítségével megteremti a fizikai világot, valamint a metafizikai birodalmakat. Tíz szefíra létezik, melyeket összekötve egy olyan hálózatot kapunk, mely Templomunk elrendezésére is ráillik. A tiszti kar tagjainak elhelyezkedése, a Fm:. pozíciója, Észak és Dél oszlopa, minden, ami itt és most körülöttünk van, megfelel ezeknek a szefíráknak, illetve az általuk kijelölt vonalaknak. Ez a transzcendentális rajzolat a szefirotikus fa, melynek egyik ága a II:. Fel:.-t, Dél oszlopát és a Szónokot összekötve éppen Jákint rajzolja ki. Ezen az oszlopon három szefíra foglal helyet, melyek az alábbi attribútumokat rejtik:

• Hokhmá a bölcsességet,
• Cheszed a jóságot,
• Necáh pedig a kitartást.

A kabbala szerint ez az irgalom oszlopa, melyet a bölcsességet megjelenítő Hokhmá szefíra ural. Ahogy a fizikailag megjelenő Jákin oszlop is, ez is az aktív alapelveket testesíti meg, az építést. Az ezoterikus szimbolikában az irgalom oszlopa mentén való haladás során a tudatot az érzelmek játéba hozása módosítja.

Számomra ez a L:. út egy újabb elemét hozza elő, a tudatosságot élővé varázsoló érzelmeket. Ahogy a kalapács nélkül a véső is csak egy fémdarab, funkcióját vesztett szerszám, úgy a legalaposabb tárgyi ismeretek, tudatos viselkedés, döntések sem érhetik el a céljukat, ha érzelemmentesek. Hiszen ahogy Pál apostol is írja:

“Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.“  (Korintusiakhoz írt I. levél, 13. fej. 1.)

Valójában ez csak lászólag új tényező, hiszen Ikaroszt is az érzelmei hajtották egyre magasabbra, a nap felé. Ahogy az érzelmei teszik túlságosan magabiztossá, akár elbizakodottá azt, aki ráérzett már ugyan szakmája fortélyaira, de még nem uralja őket. Ez választja el a L:.-t a M:.-től. Persze ez nem eredményezhet túlzott óvatoskodást, mert az hátráltatja az úton, a megismerés felé haladva – újabb egyensúlyt kell tehát létrehozni, az értelem és érzelmek egyensúlyát.

Közhely? Hogyne. De ettől vagyunk emberek, hogy néha elérjük ezt az egyensúlyt, néha felborul vagy felborítjuk. Vagy felborítja valaki más. A Szk:. lét azonban ezt az egyensúlyt is erősíti – például azzal is, hogy a vitakultúránk rítusban kimért, mai szemmel körülményes, de hatékony, a pitvarban viszont oldott keretek között tudjuk akár ugyanazt a témát is megbeszélni.

Visszatérve a szefirotikus fára, a Jákint megjelenítő három szefíra a bölcsesség, a jóság és a kitartás. Bármelyik L:. Tv:. szerszámkészletének elengedhetetlen elemei ezek. És persze bármely Szk:. Tv:. szerszámkészletének is fontos darabjai. Mégis itt, II. fokon kerülnek elő, nem korábban, mert az I:. léthez kapcsolódó Boáz oszlopon, melyet a kabbala a szigorúság oszlopnak nevez, a tudatot a szigor, a tanulmány és a tudás változtatja meg. Hiszen épp erről szól az I:. év csöndje – a fegyelmezett tanulásról és figyelésről. Azzal, hogy a L:.-ek életében az érzelmek és a tudat egyensúlya kerül fókuszba, természetes, hogy a korábbitól eltérő szefírák fognak rá hatni.

A L:. év egyik fő feladatai az I:. év alatt megszerzett tudás mozgásba lendítése, a L:. saját Ph:.-án kívüli világ megismerése, az, hogy vándorútjáról megerősödve és tudását bővítve térjen vissza. Ehhez pedig a leghasznosabb eszköz a bölcsesség, a jóság és a kitartás. Hiszen bölcsesség kell ahhoz, hogy az útról ne térjünk le, önálló lépteinket ne vezesse félre semmilyen kísértés. Jóság kell ahhoz, hogy tiszta és nyílt lélekkel fogadhassuk be mindazt, amivel vándorutunkon találkozunk, és a megszerzett ismeretek feldolgozását ne akadályozza rosszindulat, előítélet. Végül pedig kitartás nélkül nem tudnánk teljesíteni vándorutunkat, nem tudnánk megtenni első lépéseinket Ph:.-unktól távol, nem tudnánk esetleges botlásainkból talpra állni.

 

Szólottam.