Az angol szabadkőművesség történetéből

Grand Lodje szabadkőművesség

Szabadkőművesség:  történelmi dokumentumokkal igazolható bölcsője, szülőhazája Anglia. III. Edward angol király idején,  I35o-ben , uralkodása 25. évében  parlamenti határozatot fogadtak el, amely részletesen  foglalkozik a kőművesekkel.

A határozat különbséget tett a kőfaragók (rough-masons) és a képfaragók (freemasons, freestone-masons) között. Ez utóbbiak azok voltak, kik az épületek szabadon álló köveit dolgozzák ki. A legelső történelmi dokumentum azért jelentős, mivel mint mesteremberekkel foglalkozik velök, de ugyanakkor  eltiltja titkos gyülekezeteiket. Tény az, hogy az európai kultúrában a kőművesek mesterségét sok titokzatosság vette körül. Utalhatunk itt a magyar és a román balladaköltészetben is fennmaradt hiedelemre, miszerint a kőépítmények  csak akkor számíthatnak tartósságra, ha azokba élő lényt falaznak be.

Alternatív eredettörténetek

A skót szabadkőműveseknél találkozunk először azzal a nézettel, miszerint a  tulajdonképeni kőművesek (freemasons) nem kőműveseket is felvesznek titkos szövetségükbe (accepted masons) s ezekből alakultak a páholyok. A francia kőművesek szerint a keresztes háborúkig vihető vissza a kőművesség eredete s összeköttetésben áll Szent János rendjével, a máltai lovagrenddel. DeMolaynak a templomosok Nagymesterének halála után alakult volna a szövetség és innen erednének a magas fokok.

Lessing, a 18. század jelentős költője és drámaírója, maga is sz.k., azon a nézeten volt,  hogy a szabadkőművesség nem is hozható összeköttetésbe a    kőműves mesterséggel. A ’MASE’ szó az ősi angol-szász [anglo-saxon] nyelven asztalt jelentett, az asztaltársaság ► «masoney». Ezek közül a legrégibb, valamennyi asztaltársaság archetípusa az anglo-germán mitológia  Arthur királyának lovagtársasága volt,  a kerek asztal lovagjai.

Történeti tények

Az első angol nagypáholy 1717-ben alakult négy régi londoni páholy egyesüléséből. Innen kezdődik a mai szabadkőműves szövetség/mozgalom története.  1717. jan. 24-én egyesítették a négy Londonban fennálló páholyt nagypáhollyá s ugyanoly tiszteket adtak neki mint a régi páholyoknak voltak (nagymester, h. nagymester, első és második felügyelő stb.) kimondták, hogy a nagypáholy engedelme nélkül új páholy nem alakulhat.  1721-ben Montagu herceg lett az angol nagypáholy vezetője. Az ő kalapácsvezetése idején készült Anderson alkotmánykönyve, melyet húsz páholy ismert el s melyet Londonban 1723-ban The Constitutions of the Freemasons címmel nyomtattak ki.

Időközben az angol szabadkőművesség megkísérelte a parlament által való elismertetését 1767-ben, de sikertelenül; felépítette 1775-ben a szabadkőművesek londoni templomát, elfogadta a három első fok felett álló Royal Arch fokot, és több hasznos intézményt létesített (leány-  és fiúiskolák, kórházak).

A sz.k. elterjedése az angol gyarmatbirodalomban

A 19. században  az  sz.k. szövetség/testvériség világszintű elterjedése az angol gyarmatbirodalomnak volt  köszönhető. A  United Grand Lodge of England-nak  az 1800-as évek végén  42 tartományi nagypáholya volt Angliában és 76 kerületi nagypáholya  a Commonwealth országaiban és a gyarmatokon (Gibraltár, Malta és Ciprus, Egyiptom, India, Kína/Hong Kong, Dél-Afrika, Kelet-India, Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália)

Az angol szabadkőművesség múltjáról és mai helyzetéről  2006-ban  négy  hónapig  ingyenesen látogatható kiállítást nyitottak.                                                                       ►Néhány részlet az Angol Szabadkőművesek Egyesült Nagypáholyának székházában működő könyvtár és levéltár vezetőjének  ekkor elhangzó sajtóbemutatójából. További infók a kiállításról: http://www.nol.hu/cikk/411464

Diane Clements az sz. k. eredetével kapcsolatban annak a változatnak ad nagyobb hitelt, mely szerint a világ nagy székesegyházait és kastélyait építő kőművesek páholyokban gyűltek össze, ahol szakmai kérdéseket vitattak meg. Miután ebben az időben nem léteztek még céhes bizonyítványok, oklevelek, egyszerű beavatási rituálékat alakítottak ki maguknak, titkos jeleket és szavakat vezettek be, melyekkel a szakképzett mestereket meg tudták különböztetni az inasoktól és legényektől. Az 1600-as évektől kezdve ezek az „operatív” páholyok kiterjesztették tagságukat a „nem aktív”, vagy „gentleman kőművesekre”.

Képeinken a Freemasons’ Hall Londonban

Freemason Hall
Freemason Hall
Freemason Hall
Freemason Hall
Freemason Hall
Freemason Hall

A nyolcezer négyzetméteres, háromszögletű telken ez az impozáns épület az angol szabadkőművesség harmadik  Nagy Szentélye, amelyet 1933-ban adtak át. A Nagy Szentélyben tartott legstílusosabb esemény alighanem a Varázsfuvola1993-as előadása volt

Jelenleg az angol nagypáholy,  a United Grand Lodge of England  Anglia  legnagyobb világi jótékonysági szervezete, melynek Angliában és Walesben nyolcezer páholyba tömörülve több mint háromszázezer tagja van, további harmincezren külföldi székhellyel rendelkeznek. A nagymesteri  tisztséget 1967 óta a  kenti herceg, II. Erzsébet unokatestvére tölti be.  A királynő férje, Fülöp edinburghi herceg „nem gyakorló” szabadkőműves.  (L.J.munkatáblája)