Barkóczy Ilona: Nők a Magyar Szabadkőművességben.

Barkóczy Ilona (sz.1833 márc.7 mh.1887 jan.24)

Az első szabadkőműves nő.

Az első néhány szabadkőműves nő közé tartozott, öt évvel Apraxin Júlia és hét évvel Maria Deraismes előtt lett szabadkőműves.

Barkóczy Ilona grófnő a nagy múltú és nagy vagyonnal rendelkező szalai Barkóczy család utolsó sarja volt, s hogy fiúág hiányában – az ősiség törvénye alapján – a vagyon ne szálljon oldalági örökösökre, apja, Barkóczy János (1798-1872) hitbizományt hozott létre javára, s királyi kegyként fiúsíttatta leányát. Barkóczy Ilona jó képességeit magas szintű tanulmányokkal fejlesztette tovább; több nyelven, köztük latinul beszélt, érdeklődött a tudományok és művészetek iránt. 1860-ban kötött házasságot Hadik Béla gróffal (1822-1872), elsőszülött fiuk, Hadik-Barkóczy Endre örökölte a Hadik mellett a Barkóczy vagyont is. A szabadkőművesség iránti érdeklődése családi eredetű, nagyapja és nagybátyja is szabadkőműves volt, s a (nagy)nagybátyjától, Barkóczy Jánostól (1776-1801) rá maradt szabadkőműves könyvtár anyagának áttanulmányozása is ebbe az irányba vezette.

Férje nem nézte jó szemmel „hóbortját”, egy ízben a döblingi őrültek házába is bezáratta, de onnan egy hét múlva kijutott – nyilván kapcsolatainak és önállóan kezelt vagyonának köszönhetően. Rokoni és baráti kapcsolatot tartott fenn Pulszky Ferenccel, a Jánosrendi Nagypáholy nagymesterével, és pálóci kastélyának gyakori vendégei voltak az Ungvár környéki társaság prominensei, mint például Tabódy Jenő, az ungvári Egyenlőség páholy főmestere. Rangja, vagyona, fiúsítása és ismeretségei adhattak alapot azon elhatározásához, hogy a nőktől elzárt társaságba, a szabadkőművességbe való belépést megkísérelje.

Hadik-Barkóczy Ilona már 1871 tájékán szerette volna felvétetni magát a szabadkőművességbe, de „hivatalosan” 1875 januárjában adott be egy kérvényt a Nagyorienshez a felvétele érdekében. A felvételi kérvényt elutasították, de közben a grófnő bizalmas embere, Vezerle Gyula két páholyt is próbált megpuhítani a felvétel érdekében. Az egyik a Barkóczy család pálóci kastélyától keletre 20 km-re levő ungvári „Egyenlőség” páholy; a másik pedig a Pálóctól nyugatra 87 km-re levő kassai „Egyetértés” páholy. Vezerle ugyan Kassán is haladást ért el, de Ungváron járt teljes sikerrel; ha nem is Tabódy főmester, de Mocsáry Géza helyettes főmester hajlott a dologra, és közreműködött tíz mesterfokú szabadkőműves meggyőzésében.

A felvétel napját 1875. november 11-re tűzték ki. A grófnő ragaszkodott Pulszky jelenlétéhez. Az iniciáció rendben lezajlott, a jelen levő tíz mester megszavazta a grófnő felvételét, lebonyolították a ceremóniát. Pulszky a felvétel ideje alatt az előtérben tartózkodott (amely a páholytól függönnyel volt csak elválasztva), majd a felvételi szertartás végeztével bevonult, és a páholy díszvendégeknek fenntartott helyét foglalta el.

A történtekről a Nagyoriens novemberi közgyűlésén szerzett tudomást a nagymester, Joannovics György, aki Ivánka Imre vezetésével vizsgálóbizottságot rendelt ki az ügy részletes feltárására.

A december közepén benyújtott vizsgálati jelentés alapján január 5-én megszületett a felvételt megsemmisítő határozat és a „tettesek” elítélése, de csak március 20-án tették közzé:

„Mocsáry Géza – bűnös, mint főtényező örökre kizáratott; 3 fő, a páholy világosságai [vezető tisztségviselői] – a szövetségből kitöröltettek; 6 fő sz.k. [szabadkőműves] jogaiktól felfüggesztettek [1×12, 1×6 és 4×3 hónapra] 1 fő felmentetett.”

Miután megszületett a határozat, a felvétel szabálytalanságának indoklásául az előzetes formai szabályok, iktatás, nyilvántartásba vétel hiányát jelölték meg. Körlevélben tiltották meg a páholyoknak a grófné munkákra való bebocsátását, és „letartoztatni” rendelték a grófnő tanonc oklevelét – amit ő önként nem volt hajlandó visszaadni.

A grófnő a vihar lecsillapodása után továbbra is támogatta a szabadkőművességet, fehér munkákon – ha meghívták – megjelent. 1887-ben bekövetkezett halála után szép nekrológban búcsúztatta Gelléri Mór a Keletben.

Az affér nem rontotta meg kapcsolatát Pulszky Ferenccel, gyakran látogatta a híres Pulszky-szalont^[1], Pesten Pulszkyék Neemzeti Múzeumban levő lakásában élt, végrendeletének végrehajtójául Pulszky Károlyt^[2] nevezte meg.

             Apraxin Júlia az első néhány szabadkőműves nő közé tartozott, öt évvel Hadik-Barkóczy Ilona után és két évvel Maria Deraisme előtt lett szabadkőműves.