„Testvéreim! Kiléptünk a profán világból,…” hangoznak el a páholy főmesterétől minden alkalommal ezek a szavak közvetlenül a munkanyitás után. És ez nem csak a szentély elzártságára, elszigeteltségére utal, hogy itt a profán világtól teljesen elszakadva saját mikroközösségünk szabályai, szokásai élnek kizárólag. Ez ennél sokkal komplexebb jelentést hordoz. A szentély ilyenkor szinte mintegy más létsíkon, számunkra egyéni valóságként létezik, ami természetesen saját időszámítással is rendelkezik. Nem számít odakinn mennyi az idő. Itt épp az imént delet ütött, mikor munkához láttunk. És a dátum is más, mint az ajtón kívül. Ma az Igazi Fény 6017. évében járunk, február 17-ét írunk.
De honnan ez az időszámítás? A szabadkőművesség független a vallásoktól, mármint nagyfokú vallások iránti toleranciát tanúsít, középpontjában pedig az ember, s a világunk áll. A világon érvényben lévő időszámítások pedig mind vallási alapokon nyugszanak, így olyan időszámítást használ, mely független ezektől, más vallásúak számára is elfogadható, s központi, megismerendő témájának, a világ keletkezésének időpontjától számolja az éveket. Bár ez így nem teljesen igaz, hisz időszámításunk a Biblia kronológiáján alapszik, a bibliai Teremtéstől eredezteti kezdetét, hisz akkoriban ez volt az egyetlen elfogadott történetfolyam, mely a világ keletkezését is leírta. A szabadkőműves naptár XVIII. század eleje óta használatos az angolszász, francia és német szabadkőműves páholyokban. Kiinduló pontja az Anno Lucis, a Fény, vagy az Igazi Fény Éve, mely tehát a bibliai teremtés éve. Ennek az időpontnak a meghatározásáért a keresztény egyház sok erőfeszítést tett, s Tudományos alapossággal, néhol meglehetősen bonyolult számításokkal, időnként pedig talán nevetségesen groteszk bizonyításokkal próbálták a Szentírás eseményeit megfeleltetni az ismert történelem eseményinek. Így kapták meg a pontos számot, miszerint a Világ Teremtése Kr. e. 4000-ben történt. 1620-ban James Ussher protestáns érsek kiadta Szentséges időszámítás című művét, melyben tökéletesítette ezeket a számításokat. Kepler eredményeit felhasználva, ahol az felvetette, hogy Jézus megkeresztelésekor az ég elsötétedése egy napfogyatkozás lehetett, s ez alapján a csillagászok már ki tudták számítani akkor is, hogy az addig ismert időponttal ellentétben ez négy évvel korábban történt. Így Ussher tökéletesített számításai szerint a Teremtés Kr. e. 4004-ben következett be. Érdekességképp folytatnám, hogy ezek után 1654-ben John Lightfoot, a Cambridge Egyetem alkancellárja bejelentette, hogy sikerült napra pontosan is behatárolnia az eseményt. Számításai szerint a Világ Teremtése Kr. e. 4004. október 26-án, mezopotámiai helyi idő szerint délelőtt 9 órakor történt. Visszatérve a szabadkőművességhez, Anderson is ezeket pontosította 1723-ban megjelent Alkotmányában, ma is Ussher számítását használjuk naptárunkban, visszakerekítve 4000 évre, hogy egyszerűbb legyen az átszámítás. A kőműves naptár évei ugyanolyan hosszúak, mint a Gergely-naptáréi, de a Julian naptár szerint a munkaév március 1-én kezdődik, bár ebben több eltérés van még rendeken belül is, hisz például mi is szeptemberben kezdjük azt.
Érdekességképp említeném még a végén, hogy néhány rend és magasfok, káptalan más időszámítást használ. A Skót rítus egy foka például a zsidó időszámítást, ahol az Anno Mundi (a világ xx évében) kifejezést használják és 3760 évet adnak hozzá a hagyományos naptári évhez, az új év pedig szeptemberben kezdődik. A Szent Királyív szabadkőművesei azt az évet teszik meg kezdőpontként, amikor Zerubbabel nekikezd a második Templom felépítésének. Ők az Anno Inventionis, vagyis a „felfedezés éve” kifejezést használják és 530 évet adnak a naptárhoz. A Királyi és Titkos Mesterek kiindulási pontja Salamon templomának befejezése, és 1000 évet adnak a naptárhoz, az Anno Depositionis kifejezést használva, ami a „letétbe helyezés éve”. A Templomos Lovagok rendje a lovagrend alapításától számítja idejét és 1118 évet vonnak le a naptár éveiből. Ez pedig az Anno Ordinis, vagyis a „rend éve”.
Szólottam. 6017. 02. 17. G. A.