Ezt a rövid táblát most két frissen avatott inas testvérünk kedvéért szerettem volna megírni.

A szabadkőművességet mindig is titkok övezte, vagy sokszor konkrétan titkos társaságként emlegette a profán világ. A titokzatosság misztikuma leng minket körül, mióta a rend létezik. Valóban titkos társaság e a szabadkőművesség? Erre egyértelműen válaszolhatjuk: nem. Ha titkos társaság lennénk, akkor senki nem tudna a létezésünkről. Ugyebár a titkos társaságok lényege ez, hogy titokban működnek. Mi viszont minden országban, ahol van szabadkőműves páholy, nagypáholy, nyíltan, törvényes szervezeti keretek között létezünk.

Vannak e titkai a szabadkőművességnek? Természetesen vannak. Mely szervezetnek nincsenek? Állandó vád az is ellenünk a titkolózás kapcsán, hogy senkit nem engedünk be kívülről összejöveteleinkre. Mintha ez olyan kirívó dolog lenne. Egy igazgatótanács megbeszélésére, egy sportcsapat öltözői megbeszélésére, egy püspöki kamarára, egy zárt klub összejövetelére, egy iskolai vezetői értekezletre, stb. bemehet-e olyan ember, aki nem tagja annak a körnek? Az ott elhangzottakat elmondják-e a külvilágnak? Ráadásul jó ideje minden hozzáférhető a szabadkőművességgel kapcsolatban. Rengeteg könyv íródott történetünkről, rítuasinkról, összejöveteleink tartalmáról. A rítusok leírása, szövegkönyvei, bárki számára megvásárolhatóak a világ szabadkőműves boltjaiban, webshopjaiban, vagy egyszerűen csak letölthetőak az internetről. Templomaink sok helyütt profánok számára is bejárhatóak, mint egy múzeum, vagy fotókon megtekinthetőek. A munkákon elhangzó előadások anyagai néha közkincsé téve kerülnek föl honlapjainkra, kiadásra kerülnek könyv formájában. Akkor milyen titkai is maradtak a szabadkőművességnek?

Egyik, komoly szabályunk, hogy önmagáról minden tag elmondhatja bárkinek, hogy ő maga szabadkőműves, de senki másról, egyetlen testvéréről sem fedheti ezt föl!

A magunk között a páholymunkákon elhangzottakról sem beszélünk profánoknak.

És van olyan titkunk, amit még mi sem tudunk elmondani egymásnak. Mert szóval leírhatatlan. Meg kell tapasztalni, ráérezni. Mindaz, ami és ahogyan zajlik egy páholy munkáján, vagy a testvérek között, bárhol is jönnek össze. A rítus üzenete, a szimbólumaink üzenet, a szabadkőművesek egymáshoz való viszonyulása. Ezekben rejlik az üzenet.  Ez maga a nagybetűs TITOK, amit csak a beavatottak ismerhetnek meg az által, hogy esélyt kapnak rá, hogy részévé válhassanak. Mindezt figyelni kell, folyamatosan csinálni, érezni, tapasztalni. Mert másképp nem bukkanhat az ember a nyomára. Lehet, hogy gyorsan jön a fölismerés. Az is lehet, hogy évek kellenek hozzá. De ezt nem lehet másként átadni. Mindenkinek magának kell fölfedeznie és saját magán keresztül.

Egy idős, és sajnos manapság igen ritkán látott Testvérünk, a Martinovics Páholy Tiszteletbeli Örökös Főmesterének, Márton Lászlónak szavait idézném. Azokat a szavakat, amiket ünnepi szónokként az én beavatásom után mondott, s mai napig fölrémlenek bennem. „Adjatok időt! Adjatok időt magatoknak, hogy megismerhessétek, mit jelent valójában szabadkőművesnek lenni. De adjatok időt nekünk is, hogy ezt megmutathassuk.”