Videok a szabadkőművességről.
Az első magyar szabadkőműves páholy:
Videok a szabadkőművességről.
Mozart és a szabadkőművesség:
Videok a szabadkőművességről.
A szabadkőművesség:
Videok a szabadkőművességről.
Az alábbi beszélgetést néhány hónappal ezelőtt készítettük Márton Lászlóval, a Párizsi Martinovics Páholy egykori főmesterével és Árvai Ábrahám történésszel.
Szabadkőművesség, Martinovics Páholy
A Szabadkőművesek 300 éve. Pók Attila előadása
„Az egész szabadkõmûvességegy tanulási folyamat…”
Márton Lászlóval beszélget Losoncz Márk
Losoncz Márk: A párizsi Martinovics Páholy a magyar szabadkőművességtörténetének egyik legfontosabb páholya volt, és emigrációban levő páholykéntmindvégig megmaradt magyar nyelvűnek. Kezdjük a gyökereivel és azzal, hogymilyen mértékben lehetett folytonosság a Páholy egyes szakaszai között?
Márton László: Valójában – történészi szempontból – négy egymástólkülönböző Martinovics Páholy volt. Az első 1908-ban alakult és 1919-iglétezett. Ha marad időm, meg fogom írni a történetét, ami egyébként a le- véltárban szabadon kutatható. A páholy 1945-ben alakult újjá, s a tagságrészben a „túlélőkből” állt, akik tagjai voltak a Martinovics Páholy elsőszakaszának. Nem lehet azt mondani, hogy a páholy működött volna a két világháború között, mert a tilalmat, ha úgy tetszik, betartották: szabályosgyűléseket nem tartottak, de kapcsolatot igen. A tagok találkoztak, kirán-dulni mentek… Van például egy rendőri-hírszerzői jelentés a harmincasévekből, amely főképp Vámbéry Rusztemről szól, a páholy elnökéről, deezt követően volt egy jókora űr, egészen 1945-ig. Az akkor megválasztottfőmester, dr. Beck Salamon tagja volt az 1919 előtti páholynak is.Amikor Jászi Oszkár 1947-ben látogatóban volt Magyarországon,Csécsy Imrénél lakott, aki tagja volt a páholynak. Azzal a feltétellel jöttel, hogy nem lesz a magyar állam vendége. Elment a Martinovics Páholygyűlésére, s akkor tartotta meg beszédét, ami tulajdonképpen a búcsúbe-széde volt.
L. M.: Mennyiben tükröződött ebben a beszédben Jászinak a szabadkőmű-vességben való csalódása? Hiszen ismert, hogy Jászi a szabadkőművességet utó-lag impotensnek nevezte…
M. L.: Igen, a
Magyar kálvária, magyar feltámadás
című könyvébennagyon keserűen beszél a szabadkőművességről. Arról, hogy a páholyva-
137
csorákon nagy hangon harcoltak a sötétség erői ellen, de amikor a szol-gabíró legyintett, akkor meghajoltak és félreálltak. Tehát nagyon is lojá-lisak voltak. Emögött az áll, hogy amikor Jászi megkezdte szabadkőmű- ves tevékenységét (1906-tól volt a Demokrácia Páholy tagja), azt gondol-ta radikális barátaival együtt, hogy mindebből kialakul majd egy politikaierő. Tény, hogy amikor a Radikális Pártot megalakította, az főleg szabad-kőművesekből állt, többek között a Martinovics Páholy tagjaiból, s az isigaz, hogy a Károlyi-kormányban három miniszter páholytag volt. Jászi apáholyt saját céljai elérésére szolgáló eszköznek tekintette. Ezt nem elíté-lően mondom, ezekkel a célokkal ma is egyetértek: a földosztással, azaz afeudalizmus felszámolásával, az egyenlő és titkos választójoggal és a nem-zetiségek egyenlőségével... Ám nyilvánvalóvá vált, hogy a szabadkőműves-ség alkalmatlan ezeknek a céloknak az elérésére, ezért panaszkodott olyankeservesen az emlékirataiban. Ám amikor visszatért Magyarországra, na-gyon szép, költői ihletésű beszédet tartott, és igen pozitívan szólt a szabad-kőművességről. Soha nem tagadta meg a mozgalmat.Visszatérve a páholy történetének alakulásához… 45-ben indult újra,s ekkor visszakapták a szabadkőművesek a Podmaniczky utcai páholyhá-zat. Viszont 49-ben már lehetett tudni, hogy vége lesz… Megjött egy mi-niszteri rendelet, amelyet Kádár János írt alá, és megszüntetett minden ún.polgári társaságot, s így a szabadkőműves rendet is. Arra kényszerítettéka tagokat, hogy jelentsék ki, a szabadkőművesség beteljesítette hivatását,s ezért nincs rá szükség. Magyarán, hogy ők nem ellenzik a betiltást, per–sze próbálták volna ellenezni... De ugyanaz történt, mint a két világhábo-rú között: továbbra is találkoztak a kávéházakban.
L. M.: A Royal Szállóban?
M. L.: Igen, ott is. Van egy történet Szegő János barátunkról, aki szo-ciáldemokrata volt, és a háború előtt hagyta el Magyarországot. Röpcé-dulákat osztogatott, a rendőrség megfenyegette, s ezért elment Franciaor-szágba. Amikor visszatért Magyarországra, a Royal Szállóba ment, merthallotta, hogy ott gyülekeznek a szabadkőművesek. A főpincér megkér-dezte: „Uram, keres valakit?” Mire ő: „Igen, itt vannak valahol a baráta-im…” „Ja, igen, a szabadkőművesek. Ott vannak fönt a teraszon.” Tehát akávéházi összejövetelek nem voltak olyan titkosak.Hozzá kell tenni, hogy sem a Rákosi-korszakban, sem az utána követ-kező időszakban nem üldözték őket. Noha Rákosi soha nem volt szabad-kőműves, tagja volt a Galilei Körnek. Tudhatta, hogy a magyar szabadkő-műveseknek befolyásuk van Nyugat-Európában, ám azt is, hogy a rendszerszempontjából ártalmatlanok. Csehszlovákiában volt szabadkőműves per,
138
Romániában még halálos ítélet is, Rákosiék és Kádárék viszont nem ül-dözték a szabadkőműveseket. Nem számítottak zavaró tényezőnek. Betil-tották a páholyt, s a hetvenes–nyolcvanas években is elutasító választ kap-tunk, amikor el akartuk érni, hogy legálisan működhessen, de fizikailagsenkinek nem esett bántódása.